Halálos rokonság - részlet


Részlet a 3. fejezetből:

Jamie nyitott ajtót.
Mikor nőt meg ennyire? Eve-nek alaposan fel kellett emelnie a fejét, hogy a szemébe nézzen. A haját is megnövesztette, kusza fürtjei szőke keretbe foglalták az arcát. Kopott farmerén szinte több lyuk volt, mint anyag, kifakult, bő pólóján egy népszerű trash metal együttes énekese mosolygott gúnyosan.
Arcvonásai letisztultak, mióta utoljára látta, és egész csinos fiatalember lett belőle. Döbbenetes. Már nem egy srácra bámult, hanem egy igazi férfira.
   Álmos szemében egy pillanatra felragyogott a viszontlátás öröme, majd azonnal el is tűnt.
   - A francba.
   - Én is örülök, hogy látlak.
   - Ki halt meg? Biztos nem azért ugrottál be hozzám, mert csak erre jártál. Ki halt... az anyám? - öntötte el Jamie-t a rémület, és fájdalmas erővel karon ragadta Eve-et.
   - Nem. Ő nincs itt?
   - Pénteken elutazott nagyival és valami barátnőjével egy csajos hétvégére. Minden rendben van velük?
   - Amennyire tudom, igen. Menjünk be, Jamie.
   - Ki halt meg? Azonnal áruld el!
   Nincs értelme tovább halogatni, gondolta Eve.
   - Deena MacMasters.
   - Micsoda? Nem, az nem lehet. Deena? Istenem. Az Isten verje meg!
   Jamie sarkon fordult, elviharzott a nappali felé, melyet kissé átrendezett azóta, hogy csaknem két éve Eve ugyancsak halálhírt közölt odabent, majd járkálni kezdett fel és alá. Úgy kerülgette a bútorokat, akár egy csapdába esett vadmacska.
   - Adj egy percet, oké? Adj egy percet.
   A házigazda helyett Eve kínálta hellyel Peabodyt, de ő maga állva maradt.
   Majd Jamie megfordult, fiatal kora ellenére hirtelen nagyon öregnek tűnt.
   - Mikor?
   - Hajnalban.
   - Hogyan?
   - Erről még beszélünk. Mikor találkoztatok utoljára?
   - Izé... - dörgölte meg Jamie a homlokát a szemöldöke között, és ettől látszólag megnyugodott egy cseppet. - Néhány hete. Várj csak! - ült le az egyik fotel karfájára, majd néhány pillanatig a levegőbe bámult.
   Eve figyelte, ahogy lassan összeszedi magát, és arra gondolt, hogy a fiú jó szakmát választott. Elég ereje van ahhoz, hogy nyomozó legyen belőle.
   (...)
   - Segíteni akarok. Dallas, hagynod kell, hogy segítsek.
   - Nem kell hagynom semmit - felelte Eve hűvösen. - Az elektronikát érintő feladatokban szabad kezet adtam Feeney századosnak.
   Jamie felállt, minden izma megfeszült.
   - Nem állíthatsz meg.
   - Ez kérdés volt, vagy állítás?
   Jamie emlékeztette magát, hogy kicsoda és kivel beszél.
   - Csupán egy tiszteletteljes kérés.
   - Mint ahogy azt már mondtam, az elektronika vizsgálat Feeney százados hatáskörébe tartozik. Sokkal nehezebb a munka, amikor az ember ismerte és kedvelte az áldozatot. Ezt már volt alkalmad megtanulni.
   Jamie nagyot nyelt, majd bólintott.
   - (...) Kibírom. Még három év, és befejezem az egyetemet. Utána amúgy is belépek a rendőrséghez. Úgy szólt az egyezség, hogy első a tanulás, de utána meg akarom szerezni a jelvényt. Kibírom.
   - Miféle egyezségről beszélsz?
   - Arról, amit Roarke-kal kötöttem...

További könyvinformáció...
Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

„Van egy holttestünk, amely úgy néz ki, mint az egyik nyomozó, egy ház tele hollywoodi hírességekkel, és egy médiagépezet, ami úgy fogja felfalni az egészet, mintha csokoládé lenne.”
#34 Halálos híresség

Hamarosan:

Népszerű bejegyzés

Archívum

Follow on Bloglovin