Valójában már akkor meghalt, amikor felvette a 'linket. Nem kérdezte sem a hívó nevét, sem azt, miért ilyen sürgős. Még örült is, amikor izgatottan átszervezte az estéjét. Kecses mozdulatokkal, gyorsan öltözött, és összeszedte, amiről úgy vélte, szüksége lehet rá.
Átsietett szépen berendezett lakásán, félhomályra kapcsolta a világítást, és alvó üzemmódra a kiscica-droidot, amit a szerelmétől kapott, hogy ne legyen teljesen egyedül.
Sachmo-nak nevezte el.
A műmacska nyávogott, zöld szemével pislogott néhányat, majd összegömbölyödött. A lány gyöngéden megsimogatta selymes, fehér bundáját.
- Hamarosan visszajövök - suttogta, ám fogalma sem volt arról, hogy az ígéretét sohasem fogja beváltani.
Amikor kinyitotta az ajtót, kék szemével még egyszer végigpillantott a lakáson. Rámosolygott az utcára nyíló ablak elé állított, vörös rózsákból kötött csokorra, és Li-re gondolt.
Életében utoljára húzta le a zárban a kártyát.
Szokás szerint a lépcsőt választotta a felvonó helyett. Karcsú volt és sportos. Szőke haja hátul a válla alá ért, elöl kétfelé húzott függönyként keretezte csinos arcát. Harminchárom éves volt, és boldogan kóstolgatta a szerelmet a férfivel, akitől a kiscicát és a rózsacsokrot kapta.
New York járt az eszében, és az ember, akivel új fejezetet nyithat az életében, megannyi közösen felfedezhető oldallal.
Majd elhessegette magától a kellemes terveket, és igyekezett arra összpontosítani, ami várta. Tíz perc sem telt el a hívás óta, már elérte a második lépcsőfordulót, és kocogott tovább, az első felé.
Egy másodpercre látta a mozdulatot, ahogy gyilkosa kilépett a rejtekéből. A következő pillanatban döbbenten ismerte fel az arcát. Arra viszont nem maradt ideje, hogy szóra nyissa a száját. A bénítópisztoly egyetlen lövése leterítette.
Arra eszmélt, hogy ég a bőre és valósággal forr a vére, a fény felé rohant a sötétből. A sugár elzsibbasztotta a testét, egyetlen izmát sem tudta mozdítani, gondolatai viszont lázasan kergették egymást a fejében. Kétségbeesetten küzdött, hogy kitörjön a börtönéből. A gyilkosa szemébe nézett. A barátja szemébe.
- Miért? - sikerült kinyögnie végül. Úgy érezte, fel kell tennie ezt a kérdést, mert biztosan van rá válasz. Mindig kell lennie értelmes válasznak.
Gyilkosa helyett a halál felelt. A pincében érte a vég, öt emelettel a vörösen nyíló rózsacsokor és az álmában doromboló kiscica alatt...
További könyvinformáció...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése