Halálos üdvösség - részlet

Részlet a 6. fejezetből:

Eve felhívta Feeney-t. Régi társa, aki most az Elektronikus Nyomozati Ügyosztályt vezette, épp az íróasztalánál ült, és cukrozott mandulát rágcsált.
- Jutottatok valamire az ügyemben az áldozat személyazonosságának a megállapításával?
- Két fiam is dolgozik rajta. McNab és Callendar.
A tény, hogy Callendarnak hatalmasra nőtt a melle, ellenben szervezetéből hiányzott az Y-kromoszóma, nem akadályozta meg Feeney-t abban, hogy a fiának nevezze.
- És?
- Igyekeznek. Sürgősségi besorolással kapták a feladatot - vonta össze a szemöldökét, és megnyugtatóan ráncos arca még inkább összegyűrődött. - Mit rejtegetsz?
- Én? Hol?
- Fánkot?
- Mi ez, valami új, ENyÜ-s kütyü? Összekötöttétek a ’linket egy elektronikus orral?
- Kikandikál a sarka, és hidd el, felismerem a fánkosdobozt, ha látok egyet - fészkelődött Feeney, hogy jobban szemügyre vehesse. - Sütemény?
- Elsőre már eltaláltad.
- Szóval inkább felhívtál ahelyett, hogy ide gyere, és megoszd velem?
- Sok a dolgom. Várom, hogy a labor rekonstruálja az áldozat tetoválását, itt vannak a keresztlevelek, folyik a keresés a DNS- és az ujjlenyomat-adatbázisban, és… Semmi kedvem neked is adni a fánkomból. Engem vesztegettek meg vele.

- Ha ez lenne a helyzet, nem tolnád egyenesen az arcomba.
- Izé… - a fene egye meg, gondolta Eve, miközben a könyökével meglökte a dobozt, és az kicsúszott a kamera látóteréből. - Figyelj, nem vagy véletlenül katolikus, vagy valami hasonló?
- Többnyire az vagyok.
- Oké, tehát katolikusként mi a véleményed, nagyobb bűn meggyilkolni egy papot, mint egy átlagembert?
- Jézusom, dehogy! Talán. Várj - vakarta meg vörös kefehajjal borított fejét Feeney. - Nem. Elvégre az áldozat valójában nem is volt pap, igaz?
- Igaz, csak próbálom megvilágítani a homályos pontokat. Két eset lehetséges. A gyilkos vagy a pappal akart végezni, vagy tudta, ki bújt bele a bőrébe. Vagy három, ha azért gyilkolt, mert rájött, hogy akit eddig papnak vélt, valójában nem az. Szerintem a második az igaz.
- Melyik volt az? Már elfelejtettem.

- Az, hogy a fickót akarta megölni, aki belebújt a pap bőrébe. Szerintem ismerte, de ebben az esetben felmerül a kérdés, hogy miért várt évekig a gyilkossággal!
Feeney vett egy mély lélegzetet az orrán, és a szájába dobott egy darab mandulát.
- Talán csak most érkezett.
- Elképzelhető. Ez is elképzelhető. Vagy az áldozat kiesett a szerepéből. Öt év hosszú idő. Ez alatt könnyen elszólja magát az ember, vagy tesz valamit, amit nem kellene. A francba! Nem is tudom. Gondolkodnom kell. Hívj fel, ha sikerült kiderítenetek valamit.
- Lekváros is van közte?
- Valószínűleg - mosolyodott el Eve, és bontotta a vonalat.
Rendszerezte a jegyzeteit, a Solas család képét is kitűzte a táblára - habár csak a szélére, és már épp fel akarta hívni a labort, hogy mire jutottak a tetoválással, amikor Peabody feje megjelent az ajtóban.
- Itt van… Az ott fánk!
- Te is kaptál. Ki van itt?
- Marc Tuluz. Itt akarsz beszélni vele, vagy a közös irodában?
- A kérdés inkább az - kezdte Eve -, ha leülünk a közös irodában, hány fánk marad a
dobozban, mire visszajövünk?

...

További könyvinformáció...
Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

„Van egy holttestünk, amely úgy néz ki, mint az egyik nyomozó, egy ház tele hollywoodi hírességekkel, és egy médiagépezet, ami úgy fogja felfalni az egészet, mintha csokoládé lenne.”
#34 Halálos híresség

Hamarosan:

Népszerű bejegyzés

Archívum

Follow on Bloglovin