Halálos ítélet - részlet

Részet a 20.-21. fejezetből:

Webster elrántotta a kezét. 
- Nem tudhatod - sóhajtott fel. - Nem. Oké – lépett hátra, és elfordult. 
- Várj csak. Peabody - intett Eve, és távolabb húzódtak Webstertől. - Nem bánnád, ha itt kellene maradnod és befejezned a papírmunkát? 
Peabody visszanézett Websterre, aki zsebre dugott kézzel, szerencsétlen arckifejezéssel figyelte őket.
- Nem, hadnagy.
- Rendben. Készítsd elő a kihallgatót, és zárd le a mellette lévő megfigyelőszobát. Nem akarom, hogy bárki is szaglásszon, amíg Clooneyval beszélgetek. Adjuk meg neki azt a méltóságot, ami tőlünk telik. 
   - Gondom lesz rá. Sok szerencsét. 
   - Aha - fordult vissza Webster felé Eve. - Induljunk.
   Webster pislogott, majd vett egy nagy levegőt. 
   - Kösz. 
   - Ne köszönj semmit. Csak ballasztnak kellesz. 

Peabody piszmogott. Húzta az időt. És csak akkor ment vissza a tárgyalóba, amikor már végképp nem tudott mit csinálni. 
   A faliképernyőn éppen egy épület sematikus rajza látszott, Feeney pedig olyanokat füttyentett, mintha csak egy meztelen fotómodell képét nézegetné. 
   - Hé, Pea-cuki. Mi a helyzet? - kérdezte McNab. 
   - Megváltozott a terv. Én is részt veszek a biztonsági rendszer ismertetésén. 
   - Dallas nem ment ki Clooneyért? - érdeklődött Feeney. 
   - Dehogynem, dehogynem. Kiment - és mintha ez életbevágóan fontos lenne, Peabody kiválasztott magának egy széket, leporolta az ülőkét és helyet foglalt. 
   - Egyedül? - kérdezte Roarke. Peabody legszívesebben elbújt volna, de csak hátranézett és megvonta a vállát. 
   - Nem, nem, kerített valakit maga mellé. Izé, jó lenne, ha úgy magyaráznád el a rendszer működését, hogy én is megértsem. A műszaki zsargont csak gagyogva beszélem. 
   - Ki ment vele? - folytatta Roarke a kérdezősködést, habár már tudta a választ. 
   - Hogy kicsoda? Hát, izé... Szóval Webster. 
   Olyan csönd ereszkedett a tárgyalóra, hogy a légy zümmögését is meg lehetett volna hallani. Peabody zsebre dugta a kezét és magában felkészült a dühkitörésre. 
   - Értem - és amikor Roarke egyszerűen csak visszafordult a képernyő felé és folytatta az előadást, nem tudta, hogy meg kellene könnyebbülnie vagy inkább rémüljön halálra...
Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

„Van egy holttestünk, amely úgy néz ki, mint az egyik nyomozó, egy ház tele hollywoodi hírességekkel, és egy médiagépezet, ami úgy fogja felfalni az egészet, mintha csokoládé lenne.”
#34 Halálos híresség

Hamarosan:

Népszerű bejegyzés

Archívum

Follow on Bloglovin