Meztelenül a halálba - részlet

Részlet a 13. fejezetből:

Hetta Finestein levendulaparfüm és házi sütésű kenyér illatába burkolózva nyitott ajtót.
- Dallas hadnagy - mosolygott rá kedvesen, és hátralépett egy lépést, mintha ezzel kérné Eve-t, hogy lépjen beljebb.
Odabent a tévében valami talk-show ment, az a fajta, amibe az otthon ülő nézők is bekapcsolódhattak, és a nagyobb hatás kedvéért bevetíthették holografikus alakjukat a stúdióba. Első ránézésre a hivatásos anyák fizetésének az emelése volt a téma. A stúdiót különböző korú és hangmérsékletű nők, valamint gyerekek töltötték meg.
   - Milyen kedves magától, hogy benézett. Ma már olyan sokan jöttek látogatóba. Ez kissé megvigasztal. Kér egy kis süteményt?
   - Igen - felelt Eve, miközben mocskosnak érezte magát. - Köszönöm - foglalt helyet az aprócska kanapén, és fürkésző tekintetével felmérte a kis lakást. Régebben Mr. Bakerrel pékségük volt?
   - Ó, igen - hallatszott Hetta hangja a konyhából. - Csak pár éve hagytunk fel a szakmával. Pedig nagyon jók voltunk benne. Tudja, az emberek szeretik a házi készítésű pékárut. És ha szabad ezt mondanom, nagyon jó érzékem van a pitékhez és a süteményekhez.
   - Idehaza is elég sokat sütnek.
   Hetta egy tálcányi aranysárga süteménnyel a kezében lépett be a szobába.
   - Egyike azoknak a dolgoknak, amelyek örömet okoznak nekem. Rengeteg ember él világszerte, akik soha nem tapasztalták meg az otthoni sütés-főzés örömeit. És olyan sok gyerek, akik soha nem kóstoltak valódi cukrot. Igaz, hogy borzasztóan drága, de én mondom, megéri.
   Eve belekóstolt az egyik süteménybe, és kénytelen volt egyetérteni.
   - Feltételezem, azt a pitét is maga sütötte, amit a férje akkor evett, amikor meghalt.
   - Az én házamban nem talál semmi utánzatot vagy bolti ételt - húzta ki magát büszkén Hetta. - Persze Joe olyan mohón ette, hogy szinte nem is volt idejük kihűlni, miután kivettem a sütőből. Olyan AutoSéf nem kapható, amelyik felérne egy igazi pék ösztöneivel és kreativitásával.
   - Maga sütötte a pitét, Mrs. Finestein?
   Az öreg hölgy pislogott és levette a kötényét.
   - Igen, én.
   - Mrs. Finestein, tudja, mi ölte meg a férjét?
   - Igen, tudom - mosolyodott el lágyan. - A falánkság. Mondtam neki, hogy ne egye meg. Nyomatékosan megkértem rá. Mondtam, hogy azt a pitét Mrs. Hennessynek sütöttem.
   - Mr. Hennessynek - és ennek hallatán Eve átugrott pár lépést a következtetéseiben. - Maga...
   - Persze tudtam, hogy úgyis meg fogja enni. Ebben a kérdésben mindig is borzasztó önfejű volt.
   Eve megköszörülte a torkát.
   - Nem lehetne, izé, kikapcsolni a tévét?
   - Micsoda? Ó, persze, elnézést - mondta, miközben zavarában az arcát fogta. - Nagyon modortalan vagyok. Néha egész nap hagyom menni anélkül, hogy a tudatában lennék, be van kapcsolva. Izé... program... Nem, képernyő kikapcs.
   - És a hangot is - tette hozzá Eve türelmesen.
   - Természetesen - és zavartan rázta a fejét, miközben az adás tovább folytatódott. - Még nem tanultam meg rendesen kezelni, amióta áttértünk távirányítóról a hangvezérlésre. Hang kikapcs. Ugye, most már sokkal jobb?
   Íme egy nő, aki tud mérgezett pitét sütni, de képtelen kezelni a televíziót, gondolta Eve. Az emberek nagyon különbözőek tudnak lenni.
   - Mrs. Finestein, nem mondhatok semmit, mielőtt nem tájékoztatom a jogairól, és meg nem bizonyosodom felőle, hogy meg is értette őket. Joga van hallgatni - kezdte, és észrevette, hogy Hetta továbbra is kedvesen mosolyog.
   Az idős hölgy kivárta, amíg Eve nem végzett a litániával.
   - Valójában soha nem is hittem benne, hogy megúszom.
   - Megússza, de mit, Mrs. Finestein?
   - Azt, hogy megmérgeztem Joe-t. Habár... - húzta el a száját, mint egy gyerek. - Az unokám ügyvéd. Nagyon ügyes fiú. Szerintem azt fogja mondani, hogy miután figyelmeztettem Joe-t, ne egyen a pitéből, az sokkal inkább az ő felelőssége volt, mint az enyém. Mindenképpen - tette még hozzá, majd türelmes hallgatásba merült.
   - Mrs. Finestein, azt akarja ezzel mondani, hogy előre megfontolt szándékkal kevert szintetikus cianidot a krémes pitébe, hogy megölje a férjét?
   - Nem, kedveském. Azt akarom mondani, hogy az extra cukoradag mellett egy kis szintetikus cianidot is kevertem a pitébe, majd felhívtam a férjem figyelmét, hogy hozzá ne merészeljen érni. "Joe mondtam neki -, legfeljebb az illatát élvezd. Ez egy különleges pite, és nem neked sütöttem. Megértettél, Joe?"
   Hetta ismét elmosolyodott.
   - Azt mondta, megértett, és minden rendben lesz. Aztán, nem sokkal azelőtt, hogy elmentem volna a lányokkal, megint figyelmeztettem, csak hogy biztos legyen benne. Nem tréfálok, Joe. Hagyd békén azt a pitét. Habár az igazat megvallva számítottam rá, hogy meg fogja enni. Hadd meséljek egy kicsit Joe-ról - folytatta kellemesen társalogva, miközben felemelte a tálcát, biztatva Eve-t, hogy vegyen magának, és amikor látta, hogy tétovázik, derűsen felkacagott...

Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

„Van egy holttestünk, amely úgy néz ki, mint az egyik nyomozó, egy ház tele hollywoodi hírességekkel, és egy médiagépezet, ami úgy fogja felfalni az egészet, mintha csokoládé lenne.”
#34 Halálos híresség

Megjelenés: augusztus!

Népszerű bejegyzés

Archívum