Mámoros halál - részlet

Részlet a 1. fejezetből:

- Jó zsaru vagyok.

- Tudom. Az egyetlen, akinek a képességeit valóban elismerem. Miféle furcsa fintora a sorsnak, hogy pont a törvény elkötelezett szolgájába szerettem bele?

- Számomra még különösebb, hogy olyasvalakivel kötöttem össze az életem, aki puszta szeszélyből bolygókat ad és vesz.

- Összeházasodtunk - nevetett fel Roarke, és az orrát Eve tarkójához dörzsölte. - Gyerünk, mondd ki: összeházasodtunk. Nem fog a szó a torkodon akadni. 

   - Tudom, hogy mit csináltunk - és Eve nyugalmat kényszerítve magára nekidőlt Roarke-nak. - De hagyd, hadd éljek együtt a gondolattal még egy darabig. Szeretek itt lenni, mindentől távol, csak veled. 

   - Akkor felteszem, boldog vagy, hogy rád kényszerítettem három hét szabadságot. 

   - Nem kényszerítettél rám semmit. 

   - Ezzel vitába kell szállnom - harapott bele Roarke a fülcimpájába. - Erőszakoskodnom kellett veled - siklott a keze Eve mellére. - Könyörögtem. 

   Eve felhorkant. 

   - Te soha nem könyörögsz semmiért. De az lehet, hogy valóban vitatkoztál. Nem voltam szabadságon három hétig egyfolytában... még soha az életben. 

   Roarke emlékeztetni akarta, hogy a pontos megfogalmazás így hangzana: eddig. Hiszen Eve életében alig múlt el úgy huszonnégy óra, hogy ne üldözte volna a bűnt. 

   - Miért ne lehetne belőle négy? 

   - Roarke... 

   Roarke kuncogni kezdett. 

   - Csak próbára tettelek. Idd meg a pezsgőd. Még nem rúgtál be eléggé ahhoz, amit tervezek. 

   - Valóban? - ugrott meg Eve pulzusa, és a feje is megszédült. - És mit tervezel? 

   - Elveszne a szavak között - döntött Roarke. - Mondjuk úgy, hogy le akarlak kötni az ittlétünk utolsó negyvennyolc órájára.

   - Negyvennyolc órára? - hajtotta le Eve utolsó cseppig az italát. - Hát mikor indulunk vissza?
   - Most nincs idő... - és dühösen elhallgatott, amikor a csengő félbeszakította. - Megmondtam a személyzetnek, hogy ne zavarjanak. Várj meg itt - igazította el Eve köntösét, amit csak pár pillanattal korábban kezdett lefejteni róla. - Bárki is jött, el fogom küldeni. Méghozzá jó messzire. 
   - Ha már úgyis felálltál, hozz még egy üveggel - töltötte ki Eve vigyorogva az utolsó csepp pezsgőt. - Ezt valaki már megitta. 
   Roarke mulatva vágott át a hatalmas nappali puha szőnyegén. Itt akarja kezdeni, döntötte el magában, a süppedős padlón, miközben a jeges űrből rájuk ragyognak a fényes csillagok. Kivett egy hosszú szál liliomot egy porcelánvázából, és elképzelte, milyen gyönyörben részesíti vele Eve-t. 
   Mosolyogva fordult az előcsarnok felé, és a csillogó falak között átsietett a márvány lépcsőházon. Felkattintotta a kitekintőernyőt, és magában már elhatározta, hogy elküldi a szobapincért a fenébe, mert meg merte zavarni. 
   Legnagyobb meglepetésére az egyik legjobb mérnökének az arcát látta meg maga előtt. 
- Carter? Valami baj van? 
   Carter megdörzsölte halottsápadt, izzadó arcát. 
   - Uram, attól tartok, hogy igen. Beszélnem kell önnel. Kérem. 
   - Rendben. Csak egy pillanat - sóhajtott fel Roarke, miközben lekapcsolta a képernyőt és kinyitotta az ajtót. Carter fiatal volt a beosztásához képest, húszas éveinek a közepén járt, de zseninek számított a tervezés és a kivitelezés terén. Ha valóban baj történt valahol az építkezésen, akkor legjobb lesz, ha azonnal megbeszélik. 
   - A szalon siklójárdájáról van szó? - kérdezte Roarke ajtónyitás közben. - Azt hittem, azt a gubancot már megoldotta. 
   - Nem... vagyis úgy értem, igen, uram. Megoldottam. Már tökéletesen üzemel.

   Amikor Roarke rádöbbent, hogy az előtte álló ember reszket, elfeledkezett a bosszúságáról. 
   - Baleset történt? - ragadta meg Carter karját, majd bevezette a nappaliba, és leültette az egyik fotelbe. - Megsérült valaki? 
   - Nem tudom... mármint azt nem tudom, baleset volt-e? - pislogott Carter üveges szemekkel. - Miss. Madam. Hadnagy - mondta, amikor belépett Eve. Próbált felállni, de erőtlenül lerogyott a fotelbe, amikor Eve visszalökte a fotelbe. 
   - Sokkot kapott - kapcsolt gyorsan Eve. – Próbálkozz nála azzal a flancos brandyvel, amiből tartasz itt is egy palacknyit - guggolt le, hogy a feje egy vonalba kerüljön a vendégével. - Ugye Carter a neve? Igya meg, de lassan. 
   - Én... - és az arca olyan lett, akár a viasz. - Azt hiszem, el fogok... 
   Mielőtt befejezhette volna, Eve a térdei közé nyomta a fejét. 
   - Lélegezzen. Ne törődjön mással, csak azzal, hogy lélegezzen. Add már azt a brandyt, Roarke - nyújtotta feléje a kezét, és Roarke már adta is a poharat. 
   - Térjen magához, Carter - ült le Roarke, és a háta mögé igazított egy párnát. - Igyon. 
   - Igen, hadnagy. 
   - Az Isten szerelmére, a sírba tesz ezzel az hadnagyozással. 
   Akár az italtól, akár a szégyentől, de némi szín költözött Carter arcára. Bólintott, kortyolt az italból, és sóhajtott egyet. 
   - Elnézést. Azt hiszem, már oké vagyok. Egyenesen ide jöttem. Nem tudom, egyedül... Nem tudom, mi mást tehettem volna - temette tenyerébe az arcát, mint egy kiskölyök, aki belenézett egy horrorvideóba. Kapkodva szedte a levegőt, és gyorsan kimondta, mi történt: - Drew-ról van szó. Drew Mathiasról, a szobatársamról...

További könyvinformáció...

Tovább olvasom

#4 Mámoros halál

Egy olyan korban, amikor a technológia képes manipulálni az emberek hangulatát és érzelmeit, a halál rejti magában a végső gyönyör ígéretét...
Mosollyal az arcukon haltak meg. Hárman látszólag öngyilkosságot követtek el: egy ragyogó tehetségű mérnök, egy rossz hírű ügyvéd, és egy nyughatatlan politikus. Három idegen, akikben látszólag nincs semmi közös – és semmi okuk nem volt, amiért meg kellett volna ölniük magukat. Eve Dallas rendőr hadnagy különösnek találta az eseteket. Gyanúja be is igazolódik, amikor a boncolás során az áldozatok agyában apró, égett foltot találnak. Vajon ez csak egy genetikai abnormitás, vagy csúcstechnológiával elkövetett gyilkosság történt? Eve nyomozása a virtuális valóság provokatív játékai felé vezet – és ez a technológia nemcsak a szórakozást és a gyönyört villantja meg a felhasználók előtt, de arra is képes rávenni az agyukat, hogy a saját testük ellen forduljon...

Könyvadatok:
Eredeti címe: Rapture in Death (In Death series #4)
Magyar címe: Mámoros halál
Megjelenés: 1996
Magyar megjelenés: 2002. február 12.
Oldalszám: 384

Idézetek: 
Hiszen magammal semmit sem tettem, mégis a testem Hóhéra lettem. - John Donne
Elhagyatott partoknak gyönyöre - Lord Byron

Szereplőlista:
Eve Dallas, Roarke, Ryan Feeney, Mavis Freestone, Nadine Furst, Charlotte Mira, Delia Peabody, Summerset, Jack Whitney,
→ visszatérő szereplők: Dickie Berenski, Galahad, Morris, Recsi,
→ kisebb karakterek: Jess Barrow, Leanore Bastwick, Arthur Foxx, Reeanna Ott, William Shaffer,
→ egyéb karakterek: Milicent Barrows, Lisa Cardeaux, Jack Carter, Cassandra, Clevis, Crouch nyomozó, Cerise Devane, Dudley tábornok, S.T. Fitzhugh, Hobbs őrmester, Karen, Óriás Mary, Drew Mathias, George Pearly, Frank Rabbit, Mr. Ridgeway, Vito Salvatori, Sheila, Dr. Wang,

 

The complex world of virtual reality takes on a whole new meaning as Lieutenant Eve Dallas weaves through the underbelly of New York's crime world of the future.
'He killed himself, Lieutenant. He was hanging there, just hanging there from the ceiling light in the living room. And his face . . . Oh God.'
Death follows New York City cop Eve Dallas everywhere even on her honeymoon with Irish lover Roarke. When one of Roarke's employees is found dead, the post-mortem confirms suicide. An isolated case, or so Eve thinks.
But more suicides follow strangers with nothing in common. The pathologist's report states each victim has an unexplained mark on their brain. Is this a genetic abnormality or a high-tech method of murder With the body count rising, Eve must delve into the world of virtual reality to hunt down a twisted killer. A killer who preys on the minds of the innocent.
Berkley Mass Market Paperback: 1996/10

Tovább olvasom