Halálos tisztaság - részlet

Részlet az 1. fejezetből:

Most, hogy nem a büntetésére várt, Eve rádöbbent, hogy egy igazgatói iroda teljesen másképp néz ki, mint ahogy az az emlékeiben élt. Nem mintha annak idején problémák lettek volna a magatartásával. Gyermekkora nagy része azzal telt, hogy igyekezett észrevétlen maradni, és miközben sodródott, egyre csak a napot várta, amikor eléri a kort, hogy törvényesen maga mögött hagyhatja a börtönnek érzett iskolapadot. 
Nem mindig járt sikerrel. Néha túl nagyra nyitotta a száját, és ilyenkor bizony el kellett látogatnia az igazgatói irodába. Hálás volt az államnak, amiért gondoskodott róla, védte, taníttatta, otthont biztosított neki és etette. 
   Hálás volt a kapott ruhákért, még akkor is, ha előtte már más is viselte, de leginkább annak örült, hogy egyáltalán nem emlékezett, hogyan került az otthonba. 
   Most viszont eszébe jutottak önelégült tanárai és a csalódott homlokráncolások, mellyel nem mindig tudták palástolni vélt felsőbbrendűségüket. 
   Na meg a véget nem érő, mindent felemésztő unalom. 
   Neki természetesen nem valami elegáns, a létező legjobb segédeszközökkel felszerelt magániskola jutott, ahol a tantermek ragyogtak a tisztaságtól, és a tanárok, valamint a vasalt egyenruhás diákok aránya sem lépte át az ideális l :6-ot. 
   Bátran fel merte volna tenni a következő havi fizetését, miszerint a Sarah Child Academy folyosóin nem verekednek a diákok, mint ahogy az ajtózárakat sem robbantják ki házi készítésű minibombákkal. 
   Ellenben, legalábbis ezen a napon, beköszönt a halál. 
   Miközben a zöldellő szobanövényekkel és ízléses teáskannákkal otthonossá varázsolt igazgatói irodában várakozott, a kéziszámítógépe segítségével gyorsan utánanézett, ki is az áldozat valójában. 
   Craig Foster. Huszonhat éves, priusza nincs. A szülei New Jersey-ben élnek, ráadásul még mindig egymással. Craig is ott született, és ott is nőtt fel. A Columbián szerezte meg a tanári diplomáját, ahol kitüntetéssel végezte el a történelem szakot. 
   Tavaly júliusban feleségül vette Lissette Bolviart. 
   Eve a fiatalember igazolványképét nézegette, és elgondolkodott. Craig roppant lelkesnek és frissnek látszott rajta. Egy jóképű, tiszta tekintetű, gesztenyebarna bőrű fiatalember. Sötét szempár és sötét haj, melyet oldalt és a tarkójánál felnyírva, a feje tetején viszont magasra tornyozva viselt. 
   Maga elé idézte a nemrég látott holttestet, és visszaemlékezett, hogy fekete színű, ezüstcsíkos, bokapántos, zselétalpú cipője is a legfrissebb divatot tükrözte. Méghozzá nem is a legolcsóbb divatot. Emellett viszont egy elnyűtt, barna sportdzsekiben járt. A karórája is megdöbbentően sokba kerülhetett, akárcsak a bal keze mutatóujján viselt aranygyűrű. 
   Az az érzése támadt, a helyszíni szemle végén Peabody még ötven dollárt sem fog találni Craig zsebében. 
   Gyorsan feljegyzett néhány kérdést. 

   Hogyan került Craighez a forró csokoládé? 
   Ki férhetett hozzá a csészéjéhez? 
   Egy egész osztályt tanított egyszerre, vagy csupán egy kisebb csoportot? 
   Idő. Ki és mikor látta utoljára életben az áldozatot, és mikor fedezték fel a holttestet? 
   Biztosítási kötvény. Ki a kedvezményezett? 

Nyílt az ajtó. Eve felpillantott...

További könyvinformáció...
Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

„Van egy holttestünk, amely úgy néz ki, mint az egyik nyomozó, egy ház tele hollywoodi hírességekkel, és egy médiagépezet, ami úgy fogja felfalni az egészet, mintha csokoládé lenne.”
#34 Halálos híresség

Megjelent:

Népszerű bejegyzés

Archívum