- Mennyi idős, Cakkos?
- Nemtom. Tán ötven.
Annak ellenére, hogy egy
roggyant nyolcvanasnak nézett ki, válaszával meglehetősen közel
járhatott az igazsághoz.
- Másik neve is van?
Cakkos vállat vont. A rendőrök elvették és
kidobták a ruháit. A ráadott szürke zubbony és megkötős nadrág színben
igen közel állt a bőréhez.
- Nemtom. Cakkos vagyok.
- Oké. Ismeri a
jelenlévő Truehart rendőrt, igaz?
- Aha, aha - mosolyodott el hirtelen Cakkos, amitől olyan tiszta
kifejezés költözött az arcára, mintha Eve egy kisgyerekkel ült volna szemben. - Helló! Te adtad azt a pár dolcsit, és elküldtél, hogy vegyek egy tányér levest.
Truehart kínosan elpirult, és zavartan toporgott előírásos cipőivel.
- Lefogadom, hogy
italra költötte.
- Nemtom - olvadt le a mosoly Cakkos arcáról, és a
férfi visszaemelte Eve-re a tekintetét. - Maga meg kicsoda? Hogy
kerültem ide? Nem csináltam semmit. Valaki biztos elemelte a cuccom,
amikor nem figyeltem oda.
- Ne aggódjon a ruhái miatt, Cakkos. Nem lesz
semmi bajuk. Engem Dallasnak hívnak - közölte Eve halkan, nyugodtan,
miközben vigyázott, hogy az arcáról ne lehessen semmit sem leolvasni.
Arra gondolt, hogy eddig a legtöbb rendőr csak belerúgott. - Mindössze
beszélgetni akarok magával. Kér valamit enni?
- Nemtom. Talán.
- Miután
beszéltünk, kap valami meleg ételt. Be fogom kapcsolni a rögzítőt, ezért
minden szavára nagyon figyeljen oda.
- Nem csináltam semmit.
- Ezt nem
is feltételezzük. Felvevő bekapcs - adta ki Eve a parancsot. - Elkezdjük a Cakkos néven ismert tanú kihallgatását. Az
ügyirat száma 28913-H. A kihallgatás vezetője Eve Dallas hadnagy. Jelen vannak még Delia Peabody és Truehart...? -
pillantott fel a mondandójából.
-
Troy - pirult el ismét Truehart.
- Troy Truehart? - lérdezett vissza Eve. - Oké - szegezte a
tekintetét a vele szemben ülő szánalmas alakra. - A tanút senki sem
gyanúsítja semmiféle törvénybe ütköző tett elkövetésével. A kihallgatás
vezetője számít az együttműködésére. Megértette, amit mondtam, Cakkos?
- Aha,
asszem. Mi?
Eve nem sóhajtott fel hangosan, de ebben a pillanatban
teljesen biztos volt abban, hogy az a gyűlöletes Bowers nem tévedett
vele kapcsolatban.
- Nem azért ül itt, mert bajba keveredett. Remélem,
beszélni fog velem. Hallottam, hogy tegnap éjjel átköltöztette a
kalyibáját.
Cakkos ivott, majd megnyalta kicserepesedett ajkait.
-
Nemtom.
- Régebben az utca másik oldalán állt, Csukáé mellett. Ugye
ismeri Csukát, Cakkos?
- Talán - felelt Cakkos, miközben a keze úgy
remegett, hogy az asztalra löttyintette a vizet. - Képeket rajzol. Szép
képeket. Egyszer adtam neki egy adag Zonert egy olyanért, ami egy fát
ábrázolt. És virágokat is csinál. Szépeket.
- Én is láttam a virágait.
Valóban szépek. Csuka a barátja volt?
- Aha - telt meg könnyel Cakkos
szeme. - Talán. Nemtom.
- Valaki bántotta Csukát, Cakkos. Ezt tudta?
Ezt
hallva Cakkos megremegett, világosan és rémült pillantását látni, hogy
körülhordozta a szobában. A tekintetét elhomályosították a könnyek,
ennek ellenére lehetett összezavarodott.
- Hogy kerültem ide? Nem
szeretek idebent. A cuccomat akarom. Valaki biztos ellopta a cuccomat.
-
Látta, hogy ki volt az, aki Csukát bántotta?
- Megtarthatom ezeket a
ruhákat? - kezdte Cakkos félrehajtott fejjel morzsolgatni az ajándék
zubbony ujját. - Megtarthatom?
- Aha, megtarthatja - vonta össze Eve a
szemöldökét, és az ösztöneire hallgatva folytatta a kihallgatást. - Hogyhogy nem
vette el a cipőjét, Cakkos? Hiszen jó cipője volt, és egy
halottnak már úgysincs rá szüksége.
- Én nem lopok Csukától - felelt
Cakkos némi méltósággal. - Akkor sem, ha már meghalt. Maga sem lopna a
haverjától, nem számít a miért és a hogyan. Maga szerint hogy csinálták?
- hajolt előre szemmel látható zavarban. - Hogy vágtak akkora lyukat a
mellébe?
- Fogalmam sincs - hajolt előre Eve is, mintha csak egy csendes
magánbeszélgetésen venne részt. - De folyton ez jár a fejemben. Talán
valaki haragudott rá?
- Csukára? Ő a légynek sem tudott volna ártani.
Tudja, mi csak a saját dolgunkkal szoktunk törődni. Az ember kunyerálhat
pár centet, ha a rendfenntartó droidok éppen másfelé néznek. Nincs
koldulási engedélyünk, de ha a droidok nincsenek a környéken, az ember
összeszedhet néhány garast. És néha Csuka el tudta adni a papírvirágait.
Olyankor vettünk magunknak egy kis sört és szívnivalót, és nem
törődtünk semmi mással. Senkinek sem ártottunk, nem kellett volna a
mellébe vágni azt a nagy lyukat.
- Nem, ez valóban csúnya dolog volt.
Látta Csukát tegnap este?
- Nemtom. Nemtom, mit láttam. Hé! - mosolygott
ismét Truehartra. - Nem adna megint egy kis aprót? Hogy vehessek levest
magamnak.
Truehart Eve felé pillantott, és kivárt, amíg nem kapott egy
helyeslő fejbólintást.
- Dehogynem, Cakkos. De csak akkor, amikor már
megy. De addig még beszélgetnie kell a hadnaggyal.
- Ugye kedvelte az
öreg Csukát?
- Eléggé - mosolyodott el Truehart, és Eve intésére maga is
helyet foglalt. - Szép képeket festett. És egyszer nekem adta az egyik
papírvirágját.
- Csak olyanoknak adott belőle, akiket szeretett -
csillant fel Cakkos tekintete. - Magát pedig szerette. Ezt mondta is.
Másokat nem szeretett. Azt a nőt sem. Akinek olyan vad a szeme...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése