Halálos összeesküvés - részlet

Részlet a 2. fejezetből:

- Mennyi idős, Cakkos?
- Nemtom. Tán ötven.
Annak ellenére, hogy egy roggyant nyolcvanasnak nézett ki, válaszával meglehetősen közel járhatott az igazsághoz.
- Másik neve is van?
Cakkos vállat vont. A rendőrök elvették és kidobták a ruháit. A ráadott szürke zubbony és megkötős nadrág színben igen közel állt a bőréhez.
- Nemtom. Cakkos vagyok.
- Oké. Ismeri a jelenlévő Truehart rendőrt, igaz?
   - Aha, aha - mosolyodott el hirtelen Cakkos, amitől olyan tiszta kifejezés költözött az arcára, mintha Eve egy kisgyerekkel ült volna szemben. - Helló! Te adtad azt a pár dolcsit, és elküldtél, hogy vegyek egy tányér levest.
   Truehart kínosan elpirult, és zavartan toporgott előírásos cipőivel. 
   - Lefogadom, hogy italra költötte. 
   - Nemtom - olvadt le a mosoly Cakkos arcáról, és a férfi visszaemelte Eve-re a tekintetét. - Maga meg kicsoda? Hogy kerültem ide? Nem csináltam semmit. Valaki biztos elemelte a cuccom, amikor nem figyeltem oda. 
   - Ne aggódjon a ruhái miatt, Cakkos. Nem lesz semmi bajuk. Engem Dallasnak hívnak - közölte Eve halkan, nyugodtan, miközben vigyázott, hogy az arcáról ne lehessen semmit sem leolvasni. Arra gondolt, hogy eddig a legtöbb rendőr csak belerúgott. - Mindössze beszélgetni akarok magával. Kér valamit enni? 
   - Nemtom. Talán. 
   - Miután beszéltünk, kap valami meleg ételt. Be fogom kapcsolni a rögzítőt, ezért minden szavára nagyon figyeljen oda. 
   - Nem csináltam semmit. 
   - Ezt nem is feltételezzük. Felvevő bekapcs - adta ki Eve a parancsot. - Elkezdjük a Cakkos néven ismert tanú kihallgatását. Az ügyirat száma 28913-H. A kihallgatás vezetője Eve Dallas hadnagy. Jelen vannak még Delia Peabody és Truehart...? - pillantott fel a mondandójából. 
   - Troy - pirult el ismét Truehart.
   - Troy Truehart? - lérdezett vissza Eve. - Oké - szegezte a tekintetét a vele szemben ülő szánalmas alakra. - A tanút senki sem gyanúsítja semmiféle törvénybe ütköző tett elkövetésével. A kihallgatás vezetője számít az együttműködésére. Megértette, amit mondtam, Cakkos? 
   - Aha, asszem. Mi? 
   Eve nem sóhajtott fel hangosan, de ebben a pillanatban teljesen biztos volt abban, hogy az a gyűlöletes Bowers nem tévedett vele kapcsolatban. 
   - Nem azért ül itt, mert bajba keveredett. Remélem, beszélni fog velem. Hallottam, hogy tegnap éjjel átköltöztette a kalyibáját. 
   Cakkos ivott, majd megnyalta kicserepesedett ajkait. 
   - Nemtom. 
   - Régebben az utca másik oldalán állt, Csukáé mellett. Ugye ismeri Csukát, Cakkos? 
   - Talán - felelt Cakkos, miközben a keze úgy remegett, hogy az asztalra löttyintette a vizet. - Képeket rajzol. Szép képeket. Egyszer adtam neki egy adag Zonert egy olyanért, ami egy fát ábrázolt. És virágokat is csinál. Szépeket. 
   - Én is láttam a virágait. Valóban szépek. Csuka a barátja volt? 
   - Aha - telt meg könnyel Cakkos szeme. - Talán. Nemtom. 
   - Valaki bántotta Csukát, Cakkos. Ezt tudta? 
   Ezt hallva Cakkos megremegett, világosan és rémült pillantását látni, hogy körülhordozta a szobában. A tekintetét elhomályosították a könnyek, ennek ellenére lehetett összezavarodott. 
   - Hogy kerültem ide? Nem szeretek idebent. A cuccomat akarom. Valaki biztos ellopta a cuccomat. 
   - Látta, hogy ki volt az, aki Csukát bántotta? 
   - Megtarthatom ezeket a ruhákat? - kezdte Cakkos félrehajtott fejjel morzsolgatni az ajándék zubbony ujját. - Megtarthatom? 
   - Aha, megtarthatja - vonta össze Eve a szemöldökét, és az ösztöneire hallgatva folytatta a kihallgatást. - Hogyhogy nem vette el a cipőjét, Cakkos? Hiszen jó cipője volt, és egy halottnak már úgysincs rá szüksége. 
   - Én nem lopok Csukától - felelt Cakkos némi méltósággal. - Akkor sem, ha már meghalt. Maga sem lopna a haverjától, nem számít a miért és a hogyan. Maga szerint hogy csinálták? - hajolt előre szemmel látható zavarban. - Hogy vágtak akkora lyukat a mellébe? 
   - Fogalmam sincs - hajolt előre Eve is, mintha csak egy csendes magánbeszélgetésen venne részt. - De folyton ez jár a fejemben. Talán valaki haragudott rá? 
   - Csukára? Ő a légynek sem tudott volna ártani. Tudja, mi csak a saját dolgunkkal szoktunk törődni. Az ember kunyerálhat pár centet, ha a rendfenntartó droidok éppen másfelé néznek. Nincs koldulási engedélyünk, de ha a droidok nincsenek a környéken, az ember összeszedhet néhány garast. És néha Csuka el tudta adni a papírvirágait. Olyankor vettünk magunknak egy kis sört és szívnivalót, és nem törődtünk semmi mással. Senkinek sem ártottunk, nem kellett volna a mellébe vágni azt a nagy lyukat. 
   - Nem, ez valóban csúnya dolog volt. Látta Csukát tegnap este? 
   - Nemtom. Nemtom, mit láttam. Hé! - mosolygott ismét Truehartra. - Nem adna megint egy kis aprót? Hogy vehessek levest magamnak.
   Truehart Eve felé pillantott, és kivárt, amíg nem kapott egy helyeslő fejbólintást. 
   - Dehogynem, Cakkos. De csak akkor, amikor már megy. De addig még beszélgetnie kell a hadnaggyal. 
   - Ugye kedvelte az öreg Csukát? 
   - Eléggé - mosolyodott el Truehart, és Eve intésére maga is helyet foglalt. - Szép képeket festett. És egyszer nekem adta az egyik papírvirágját. 
   - Csak olyanoknak adott belőle, akiket szeretett - csillant fel Cakkos tekintete. - Magát pedig szerette. Ezt mondta is. Másokat nem szeretett. Azt a nőt sem. Akinek olyan vad a szeme...

Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

„Van egy holttestünk, amely úgy néz ki, mint az egyik nyomozó, egy ház tele hollywoodi hírességekkel, és egy médiagépezet, ami úgy fogja felfalni az egészet, mintha csokoládé lenne.”
#34 Halálos híresség

Megjelent:

Népszerű bejegyzés

Archívum