Megfeszítette az izmait, és már előre örült a várható verekedésnek, majd amikor az alak próbált elosonni mellette, kinyújtotta a karját. Egyik kezével torkon ragadta a behatolót, a másikat pedig ökölbe szorítva a magasba emelte, és már csendben el akarta intézni, amikor rádöbbent, hogy nem egy férfit, hanem egy fiatal fiút fogott.
- Hé, engedj el, te nyomorult. Megöllek.
Roarke ebből tudta, hogy egy igen goromba, beijedt kölyökkel akadt össze. A harc rövid volt és meglehetősen egyoldalú. Roarke-nak csak néhány másodpercébe került, hogy egy fa törzséhez szorítsa.
- Hogy a fenébe jutottál be? - kérdezte ellentmondást nem tűrően Roarke.
A fiú lélegzetét alig lehetett hallani, az arca pedig halálosan sápadttá vált. Amikor nyelt egyet, Roarke hallotta az ádámcsutkája kattanását.
- Maga Roarke - hagyta abba a vergődést, és megpróbált mosolyogni. - Igazán remek a biztonsági rendszere.
- Én is szeretek erre gondolni - felelt Roarke. Ez nem tolvaj, gondolta magában. Ennek ellenére behatolt. - Hogy jutottál be?
- Én... - és szemei kerekre tágultak, ahogy elnézett Roarke válla fölött. - Mögötted!
A fiúnak később el kellett ismernie, hogy Roarke még úgy is kecsesen fordult meg, hogy közben le sem vette a kezét a torkáról.
- Megfogtam a támadónkat, hadnagy.
- Látom - eresztette le Eve a fegyverét, és próbálta csillapítani vadul dobogó szívét. - Jézusom, Roarke, hiszen ez csak egy kölyök. Ez... - állt meg, és hunyorogva vizsgálni
kezdte. - Tudom, kicsoda.
- Akkor talán bemutathatnál bennünket egymásnak.
- Jamie. Ugye igazam van? Jamie Lingstrom. Alice öccse.
- Jó a szeme, hadnagy. Nem kérné meg a férjét, hogy ne fojtson meg?
- Nem hinném - tette vissza a tokba Eve a fegyverét, majd előrelépett. - Mit képzelsz magadról? Magánterületre törsz be az éjszaka kellős közepén. Az Isten szerelmére, hiszen egy rendőr unokája vagy. Javítóban akarod végezni?
- Pillanatnyilag nem én jelentem magának a legnagyobb gondot, Dallas hadnagy - próbált határozottan felelni, de a hangja remegett. - Egy halott fiú fekszik a fal előtt. Valóban meghalt - erősítette meg, és reszketni kezdett.
- Megöltél valakit, Jamie? - kérdezte Roarke kedvesen.
- Dehogyis, ember. Soha nem tennék ilyet. Már akkor is ott volt, amikor bejöttem - nyelt nagyot Jamie, mert szégyellte volna, ha elhányja magát. - Megmutatom.
Ha ez valami trükk, gondolta Eve, akkor nem túl remek. Nem akart semmi esélyt sem hagyni a kölyöknek.
- Rendben. Induljunk. És ha megpróbálkozol valamivel, öcsi, akkor kifektetlek.
- Én azt szeretném tudni, hogy jutott be - pillantott Roarke a főkapu felé. - Hogy volt képes átjönni a biztonsági rendszeren.
- Bolondulok az elektronikáért. Ez a hobbim. Magának igazán remek a rendszere. A létező legjobb.
- Eddig én is így gondoltam.
- Azt hiszem, nem sikerült kiiktatnom az összes riasztót - fordította oldalt a fejét Jamie, és megpróbálkozott egy halovány mosollyal.
- Bejutottál - ismételte meg Roarke. - Hogyan?
...
- Hát nagyjából erről van szó - bosszankodott Jamie. Biztos elnéztem valamit, talán az egyik tartalék áramkört. A maga védelme szuperjó. Majd szeretném megvizsgálni.
- Ebben az életben aligha - dünnyögte Roarke, ...
Amikor odaértek a kapuhoz, saját kezűleg kódolta ki a zárat, miközben éles pillantást vetett Jamie felé, aki a vállán áthajolva próbált leselkedni.
- Lenyűgöző - jegyezte meg Jamie. - Nem tudom, erre hogy juthattam volna be. Éppen ezért választottam a falat. Még egy létrára is szükségem volt.
Roarke ezt hallva egyszerűen csak lehunyta a szemét.
- Egy létrára - mondta, mintha ebben nem lenne semmi különös. - Felmászott egy létrán. Aranyos. És a kamerák?
- Ó, azokat már az utca túloldaláról megvakítottam. Ennek az egységnek tíz yard a hatótávolsága.
- Hadnagy - ragadta galléron Jamie-t Roarke. - Meg akarom büntetni.
- Majd később...
További könyvinformáció...
- Hé, engedj el, te nyomorult. Megöllek.
Roarke ebből tudta, hogy egy igen goromba, beijedt kölyökkel akadt össze. A harc rövid volt és meglehetősen egyoldalú. Roarke-nak csak néhány másodpercébe került, hogy egy fa törzséhez szorítsa.
- Hogy a fenébe jutottál be? - kérdezte ellentmondást nem tűrően Roarke.
A fiú lélegzetét alig lehetett hallani, az arca pedig halálosan sápadttá vált. Amikor nyelt egyet, Roarke hallotta az ádámcsutkája kattanását.
- Maga Roarke - hagyta abba a vergődést, és megpróbált mosolyogni. - Igazán remek a biztonsági rendszere.
- Én is szeretek erre gondolni - felelt Roarke. Ez nem tolvaj, gondolta magában. Ennek ellenére behatolt. - Hogy jutottál be?
- Én... - és szemei kerekre tágultak, ahogy elnézett Roarke válla fölött. - Mögötted!
A fiúnak később el kellett ismernie, hogy Roarke még úgy is kecsesen fordult meg, hogy közben le sem vette a kezét a torkáról.
- Megfogtam a támadónkat, hadnagy.
- Látom - eresztette le Eve a fegyverét, és próbálta csillapítani vadul dobogó szívét. - Jézusom, Roarke, hiszen ez csak egy kölyök. Ez... - állt meg, és hunyorogva vizsgálni
kezdte. - Tudom, kicsoda.
- Akkor talán bemutathatnál bennünket egymásnak.
- Jamie. Ugye igazam van? Jamie Lingstrom. Alice öccse.
- Jó a szeme, hadnagy. Nem kérné meg a férjét, hogy ne fojtson meg?
- Nem hinném - tette vissza a tokba Eve a fegyverét, majd előrelépett. - Mit képzelsz magadról? Magánterületre törsz be az éjszaka kellős közepén. Az Isten szerelmére, hiszen egy rendőr unokája vagy. Javítóban akarod végezni?
- Pillanatnyilag nem én jelentem magának a legnagyobb gondot, Dallas hadnagy - próbált határozottan felelni, de a hangja remegett. - Egy halott fiú fekszik a fal előtt. Valóban meghalt - erősítette meg, és reszketni kezdett.
- Megöltél valakit, Jamie? - kérdezte Roarke kedvesen.
- Dehogyis, ember. Soha nem tennék ilyet. Már akkor is ott volt, amikor bejöttem - nyelt nagyot Jamie, mert szégyellte volna, ha elhányja magát. - Megmutatom.
Ha ez valami trükk, gondolta Eve, akkor nem túl remek. Nem akart semmi esélyt sem hagyni a kölyöknek.
- Rendben. Induljunk. És ha megpróbálkozol valamivel, öcsi, akkor kifektetlek.
- Én azt szeretném tudni, hogy jutott be - pillantott Roarke a főkapu felé. - Hogy volt képes átjönni a biztonsági rendszeren.
- Bolondulok az elektronikáért. Ez a hobbim. Magának igazán remek a rendszere. A létező legjobb.
- Eddig én is így gondoltam.
- Azt hiszem, nem sikerült kiiktatnom az összes riasztót - fordította oldalt a fejét Jamie, és megpróbálkozott egy halovány mosollyal.
- Bejutottál - ismételte meg Roarke. - Hogyan?
...
- Hát nagyjából erről van szó - bosszankodott Jamie. Biztos elnéztem valamit, talán az egyik tartalék áramkört. A maga védelme szuperjó. Majd szeretném megvizsgálni.
- Ebben az életben aligha - dünnyögte Roarke, ...
Amikor odaértek a kapuhoz, saját kezűleg kódolta ki a zárat, miközben éles pillantást vetett Jamie felé, aki a vállán áthajolva próbált leselkedni.
- Lenyűgöző - jegyezte meg Jamie. - Nem tudom, erre hogy juthattam volna be. Éppen ezért választottam a falat. Még egy létrára is szükségem volt.
Roarke ezt hallva egyszerűen csak lehunyta a szemét.
- Egy létrára - mondta, mintha ebben nem lenne semmi különös. - Felmászott egy létrán. Aranyos. És a kamerák?
- Ó, azokat már az utca túloldaláról megvakítottam. Ennek az egységnek tíz yard a hatótávolsága.
- Hadnagy - ragadta galléron Jamie-t Roarke. - Meg akarom büntetni.
- Majd később...
További könyvinformáció...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése