Halálos bosszú - részlet

Részlet az 1. fejezetből:

Ötven perccel később Eve besétált a New Yorl-i rendőrkapitányság épületében berendezett apró irodájába. Tipikusan úgy is nézett ki, mint egy zsaru - nem csak a válla alatt lógó fegyvertáskája tette, de kopott bakancsot és kifakult farmernadrágot viselt. És a tekintetén is látszott - azon a tekinteten, amely csak ritkán siklott el az apró részletek fölött. Mélybarna szemei voltak, és csak néha pislogott. Ehhez jött még a szögletes arc, az élesen kiálló arccsont, a telt ajkak, és az apró gödröcske az állán. 
   Lazán, nyugodtan lépdelt - pillanatnyilag nem kellett sehová sem sietnie. Miközben helyet foglalt az íróasztala mögött, elégedetten beletúrt rövid, de csak alkalomszerűen vágott barna hajába. 
   Még le kellett gépelnie a jelentését, elküldeni a másolatokat az érintetteknek, és utána le is tehette aznapra a szolgálatot. Az irodája keskeny ablaka mögött teljes erővel dübörgött a légi forgalom. De a légibuszok kürtjeinek folyamatos bömbölése, és a kopterek rotorjainak a csattogása egyáltalán nem zavarta. Végül is New Yorkhoz ez a zaj már hozzátartozott. 
   - Bekapcs - parancsolta, majd dühösen felszisszent, amikor a számítógép képernyője sötét maradt. - A francba, ne kezdd már megint. Bekapcs. Kapcsolódj már be, te szemétláda. 
   - Talán be kellene adnod neki a személyi azonosítódat - szólalt meg a belépő Peabody. 
   - Azt hittem, visszaállították hangfelismerésre. 
   - Vissza. De eltolták. Szerintem a hét végére vissza kellene küldened a karbantartókhoz. 
   - A fenébe - pörölt Eve. - Hány rohadt számot kellene egy embernek észben tartania? Kettő, öt, nulla, kilenc - és felsóhajtott, amikor a szerkezet életre köhögte magát. - Jobb, ha már azt az új gépet hozzák vissza, amit úgyis megígértek - csúsztatott be a számítógépbe egy diszket. - Mentsd le John Henry Bonning adatait. Az ügyirat száma 4572007-H. A jelentés másolatából pedig küldj át egy példányt Whitney kapitánynak. 
   - Szép, gyors munkát végeztél Bonninggal, Dallas.  
   - Annak az embernek akkora az agya, mint egy szem pisztácia. Összevesztek húsz rohadt krediten, és emiatt képes volt kihajítani az üzlettársát a csukott ablakon. És azt akarta bemesélni nekem, hogy csak az életét próbálta megvédeni, amikor amaz rátámadt. Az áldozat legalább száz fonttal nyomott nála kevesebbet, és hat hüvelykkel nőtt alacsonyabbra. Seggfej - sóhajtott fel lemondóan. - Az ember azt gondolná, legalább egy kést vagy egy baseballütőt tartott a kezében.
   Eve hátradőlt, megmasszírozta a nyakát, és meglepve tapasztalta, hogy lassan oldódik benne a feszültség. 
   - És olcsón meg akarja úszni. 
   Fél füllel az ablak mögötti lármát hallgatta. Az egyik, ingázókat szállító légibusz hangszórója bömbölve reklámozta az üzemeltető céget. 
   - Heti, havi és éves bérletek válthatók! Váltson a LÉGIBUSZ-ra, erre az emberarcú közlekedési eszközre. Kezdje és fejezze be stílusosan a munkanapját. 
   Akarod mondani, szardíniastílusban, gondolta Eve. Mivel egész nap esett a hideg, novemberi eső, maga elé képzelte, milyen látványt nyújthatnak az utcák. Így tökéletes a befejezése egy munkával töltött napnak. 
   - Vége - kapta fel kopott bőrdzsekijét Eve. - Épp itt a váltás. Lelépek. Tervezel valami izgalmasat a hétvégére, Peabody? 
   - Csak a szokásost. Férfiakat falok és szíveket török össze. 
   Eve a segédje komoly ábrázatát látva elvigyorodott. A pimasz Peabody, gondolta magában. A tetőtől talpig zsaru Peabody. 
   - Elég vad életet élsz. Nem is tudom, hogy tudod tartani a lépést. 
   - Aha, ez vagyok én. A bulik királynője - nyitotta ki szárazon mosolyogva az ajtót Peabody, épp abban a pillanatban, amikor Eve telelinkje csipogni kezdett. Mindketten a készülékre meredtek. 
   - Harminc másodperc, és már a földszint felé tartanánk. 
   - Talán csak Roarke akar figyelmeztetni, hogy ne feledkezzem meg a ma esti vacsorameghívásról - kattintotta fel Eve az egységet. - Dallas, gyilkossági csoport. 
    A képernyő vad színorgiával telt meg - sötét, ronda, villogó színekkel. A hangszóróból lassú, mély zene áradt. Eve automatikusan nyomkövetésre kapcsolt, mire a képernyő tetején megjelent a Hívóazonosítás sikertelen felirat. 
   - Maga a legjobb, akit ebben a városban csak ajánlani tudtak, Dallas hadnagy. Csakugyan ilyen remek lenne?...
Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

„Van egy holttestünk, amely úgy néz ki, mint az egyik nyomozó, egy ház tele hollywoodi hírességekkel, és egy médiagépezet, ami úgy fogja felfalni az egészet, mintha csokoládé lenne.”
#34 Halálos híresség

Megjelenés: augusztus!

Népszerű bejegyzés

Archívum