Ahogy a felvonó emelkedett, úgy nőtt a tömeg és a zaj a kabinban. Eve ugyanúgy érzett mentolos szappanillatot, mint izzadságszagot. Amikor elérték a megfelelő emeletet, kinyomakodott az ajtón.
- Készítsd elő az egyik kihallgatót - folytatta. - Nem szeretnék az előcsarnokban beszélgetni. Ott túlságosan sok minden eltereli az ember figyelmét. Oda akár a pszichológus is elkísérheti Palmát - sietett át Eve a nyomozók közös irodáján, és belépett a sajátjába. Kibújt a kabátjából, majd gyorsan utánanézett az áldozat húga alibijének. Palma Copperfield a Las Vegas-i siklójáraton dolgozott, és a gépe nagyjából akkor ért földet New Yorkban, amikor a nővérét megfojtották.
- Dallas.
Eve felnézett, és megpillantotta Baxtert.
- Már két órája nem kávéztam - figyelmeztette. - Vagy talán három?
- Hallottam, hogy behozattad Palma Copperfieldet.
- Aha, mint tanút. Ma hajnalban megfojtották a nővérét.
- Ó, a francba - túrt a hajába Baxter. - Reménykedtem benne, hogy csak tévedés.
- Ezek szerint ismered őket?
- Csak Palmát, és őt sem nagyon. Pár hónapja találkoztunk egy rendezvényen. Egy barátom barátja, vagy a barátom barátjának a barátja. Utána találkoztunk párszor.
- Még csak huszonhárom éves.
Baxter mogorva arcot vágott.
- Engem is hosszú idő választ még el a nyugdíjtól. Mellesleg nem történt semmi komolyabb. Szép lány. Nagyon szép. Megsérült?
- Nem. Ő találta meg a nővére holttestét, amikor belépett a lakásába.
- Kemény. A fene egye meg. Úgy emlékszem, nagyon jóban voltak. Palma mesélte, hogy mindig a nővérénél alszik, amikor New Yorkban jár. Egyszer, amikor együtt vacsoráztunk, el is vittem. Jane Street, ha jól emlékszem.
- Még mindig találkozgattok?
- Nem. Már nem. Párszor elmentünk együtt szórakozni, ez minden - tette zsebre a kezét Baxter, mintha nem tudna vele mit kezdeni. - Figyelj, ha úgy véled, segíthet neki egy ismerős látványa, szívesen beszélek vele.
- Elképzelhető. Aha, talán tényleg segítene. Peabody most készíti elő az egyik kihallgatót. Ehhez a beszélgetéshez nyugalom kell. Nagyon össze volt törve, amikor felvettem a vallomását. Nem említette neked, hogy a nővérének lenne valakije?
- Ó, dehogynem. Egy pénzügyi igazgató, bróker, vagy efféle. Komoly kapcsolat volt, azt hiszem, el is jegyezték egymást. Az igazat megvallva nem nagyon figyeltem oda. Tudod, nem a nővére érdekelt.
- Lefeküdtetek?
- Nem - mosolyodott el halványan Baxter.
Vagyis ha egyszer sem töltötték együtt az éjszakát, nem jelent kellemetlenséget, ha Baxter is jelen van a beszélgetésükön, gondolta Eve.
- Oké, szólok Peabodynak, hogy foglalkozzon a linkkel, mi addig elbeszélgetünk Palmával.
A kihallgatóhoz érve Eve előreengedte Baxtert, és a háttérből figyelte Palma könnyáztatta arcát. Pislogott néhányat, mintha próbálná feldolgozni a látványt, majd valóságos érzelemhullám söpört át rajta. Felismerés, megkönnyebbülés, döbbenet, míg végül újra visszatért a gyász...
További könyvinformáció....
