Eve-et nem érte meglepetésként, hogy a média kiszagolta a
gyilkosságot, és mielőtt megérkezett volna a csillogó épülethez, ahol
Cicely Towers valaha lakott, a hiénák már el is özönlötték a helyszínt.
Távirányítású kamerák és buzgó riporterek táboroztak az épület mellett.
Nem riasztotta őket az sem, hogy hajnali háromra járt az idő, és úgy
zuhogott, mintha dézsából öntenek. Eve látta szemükben a csillogást, ami
a ragadozók sajátja.
A sztori, a préda és az olvasószám a jutalom.
A sztori, a préda és az olvasószám a jutalom.
Figyelmen kívül hagyta a feléje fordított kamerákat és a hozzá kiabált
kérdéseket, pedig azok fullánkként döftek a gondolatai közé. Már
hozzászokott, hogy kilépett a névtelenségből. A télen lezárt ügye
reflektorfénybe emelte. Nemkülönben a Roarke-kal kialakult kapcsolata.
Acélos pillantással mérte végig azt a riportert, aki elég tökös volt
ahhoz, hogy elállja az útját.
Gyilkosság történt. De az erőszakos halál
csak első pillantásra érdekes, a nyilvánosság hamar elveszíti iránta az
érdeklődését.
Roarke viszont mindig címlapon szerepelt.
- Mit tud
felmutatni, hadnagy? Van már gyanúsítottja? És indíték? Megerősíti azt a
híresztelést, hogy Towers vizsgálóbírónőt lenyakazták?
Eve lassított a
léptein, és pillantásával végigsöpört a csöpögő, vad tekintetű
riporterseregen. Ő maga is bőrig ázott, kimerült, és felzaklatta az
eset, mégis óvatosan viselkedett. Már megtanulta, hogy ha egy kis
darabkát is kiad magából a médiának, azok kifacsarják, kicsavarják, és
szárazra szívják.
- Jelen pillanatban hivatalosan nem mondhatok mást,
mint azt, hogy folyik a nyomozás Cicely Towers vizsgálóbírónő halálának
ügyében.
- Maga kapta a megbízást?
- Én vezetem a nyomozást - felelt
kurtán, majd két egyenruhás rendőr között benyomakodott a kapun.
Az
előcsarnokot virágokkal rakták tele: hosszú sorban álltak egymás mögött a
színes szirmok, amitől rögtön az, az érzése támadt, hogy valamilyen
egzotikus helyre érkezett mint az a sziget, ahol három őrületes napot
töltött Roarke társaságában, miközben a sebesüléséből lábadozott, és
kicsit összeszedte magát.
Nem vesztegette azzal az idejét, hogy
mosolyogjon az emlékein, mint azt talán más körülmények között tette
volna. Ehelyett megvillantotta jelvényét, és a terrakotta padlócsempéken
kopogó léptekkel a legközelebbi lift felé vette az irányt.
Az épületen
belül még több rendőr tartózkodott. Ketten a portáspult mögött éppen a
számítógépes biztonsági rendszert vizsgálták, többen a bejáratot
figyelték, mások pedig a felvonók aknáit őrizték. Nagyobb erőt
képviseltek a szükségesnél, de ez érthető. Cicely Towers vizsgálóbírónő
közéjük tartozott.
- Biztosították az áldozat lakását? - kérdezte Eve a
hozzá legközelebb állótól.
- Igenis, asszonyom. Amióta nulla kettő
tízkor vettük a hívását, senki sem lépett ki vagy be.
- Kérek egy
másolatot a biztonsági diszkekről - lépett be Eve a liftbe. - Kezdetnek
az elmúlt huszonnégy óráról... - pillantott le a rendőr mellén viselt
névtáblára. - Biggs. Hét nulla nullától teljes részletességgel.
A
hatvanegyedik emelet egyetlen részlete sem maradhat ki parancsolta,
mielőtt a felvonó átlátszó ajtaja csendben bezárult mögötte. A
hatvanegyediken süppedős szőnyeg és egy múzeum csendje fogadta. Keskeny
folyosók vezettek mindenfelé, mint az utóbbi fél évszázad minden
lakótömbjében. A falakat tökéletes fehér festés borította, melyet
szabályosan ismétlődő távolságokban tükrökkel szakítottak meg, hogy
legalább a tér hamis illúzióját megteremtsék.
De odabent erre már nem
volt szükség. Minden szintre csak három lakást terveztek. Eve kikódolta a
61 lakás ajtaját rendőrségi mesterkódjával, és belépett. Az ajtó
túloldalán szolid elegancia fogadta.
Rádöbbent, hogy Cicely Towers
szerette kényeztetni magát. Mint ahogy szerette a kényelmes életet is.
Eve előhúzta a helyszínelő csomagból a zsebkameráját, felcsíptette a
dzsekijére, és végigpásztázta vele a nappalit. Felismerte két divatos,
huszonegyedik századi festő képét, melyeket a halvány rózsaszín falra
akasztottak a széles, alakú
társalgóasztal fölé. Magát az asztalt rózsaszín és zöld csíkok
díszítették. Roarke áldásos hatása révén könnyedén azonosította a
festményeket és a díszítés egyszerűsége mögött csendben megbúvó jólétet.
Mennyit kereshet egy vizsgálóbíró évente? Tette fel magának a kérdést,
miközben a kamera szorgalmasan rögzítette a látottakat.
Mindent gondosan
rendbe rakva talált, talán túl gondosan is, de Eve-nek eszébe jutott,
hogy Cicely Towers mindig is aprólékos asszony hírében állt. Ez
megnyilvánult mind az öltözködésében, mind a munkájában, és abban is,
hogy rendben tartotta környezetét.
De mit kereshetett egy elegáns, okos,
rendezett körülmények között élő nő egy olyan mocskos környéken,
ráadásul egy undok éjszaka kellős közepén? ...
