Halálos élvezet - részlet

Részlet a 1. fejezetből:

A család körülzsongta őket, és mindenfélét kérdeztek. Eve csak úgy tudta megjegyezni a rengeteg nevet, hogy képzeletben kitűzte a fényképüket egy táblára, mint ahogy a gyanúsítottakkal szokta. Ez alól még a tipegő kisgyerekek sem jelentettek kivételt.
Különösen az, aki odatotyogott hozzá, és mindenáron fel akart kapaszkodni az ölébe.
– A mi kis Devinünk igazi hősszerelmes – nevetett Maggie, az anyja, miközben felemelte, és eredménytelenül igyekezett az ölében tartani a picit – Apa azt mondta, hogy innen Olaszországba mentek tovább. A nászutunkon mi is kirúgtunk Connorral a hámból, és elutaztunk Velencébe. Csodálatos volt.
   Az ölében tartott kisfiú gügyögött valamit és ugrálni kezdett.
   – Rendben, fiatalúr, ha már úgyis ünnepelünk, adok még egy süteményt. Ti is kértek?
   – Nem, köszönöm. Már jóllaktam.
   Egy pillanattal később Eve-nek bizseregni kezdett a háta. Megfordult, és látta, hogy egy fiú bámulja. Azonnal felismerte – a Brody család zöld szemét és jellegzetes szeplőit semmivel sem lehetett összetéveszteni. Már találkoztak, amikor a családja meglátogatta őket New Yorkban.
   – Mi újság? – kérdezte.
   – Nálad van a bénítód?
   Eve nem viselte a fegyverövét, de a bokája fölé csatolva most is magánál tartotta a tartalék pisztolyát. A régi szokásokkal nehéz szakítani. Viszont nem biztos, hogy Sinead örülne neki, ha a családi piknik alkalmával megmutatná a gyereknek.
   – Miért? Le kell lőni valakit?
   A kisfiú elvigyorodott.
   – A húgomat, ha nem bánod.
   – Mit követett el?
   – Nagyon undi volt velem. Ennyi is elég.
   Eve ismerte a szót. Roarke is gyakran használta.
   – De nem New Yorkban, kislegény. Az a város tele van undi emberekkel.
   – Azt hiszem, én is rendőr leszek, és lelövöm a rosszakat. Te hány embert lőttél már le?
   Vérszomjas minigazfickó, gondolta Eve, és máris megkedvelte.
   – Csak annyit, amennyit kellett. Sokkal nagyobb öröm dutyiba dugni őket.
   – Miért?
   – Mert az tovább tart.
   Ez elgondolkoztatta a fiúcskát.
   – Én előbb lelövöm őket, és csak utána dugom be a dutyiba. – Amikor Eve hangosan felnevetett, ő is vigyorogni kezdett. – Sajnos errefelé nincsenek rossz emberek. Talán megint el kellene mennem New Yorkba, hogy mutass nekem egypárat.
   – Talán.
   – Az szuper lesz! – szaladt el a gyerek...

További könyvinformáció...