Halálos alkotás - részlet

Részlet az 1. fejezetből:

Az élet olykor nagyon szép is lehet, gondolta Eve. Videofilmet nézett, miközben kényelmesen elnyújtózott egy kétszemélyes nyugágyban. Méghozzá akciófilmet, melyben gyakran püfölték egymást a szereplők, mindenféle komolyabb „cselekmény” nélkül. 
Az ilyen filmeket egyszerűen csak nézni kell, és pont. 
Nagy tál vajas pattogatott kukorica állt mellette, a lábát pedig melegen tartotta a kövér macska. Kivett egy szabadnapot, és előre boldog volt, hogy reggel addig alszik, ameddig csak akar. 
   Mi több, Roarke-ot is maga mellett tudhatta a szomszéd heverőn. Ráadásul Eve szemére vetette, hogy túlsózta a kukoricát, és a vajból is kevesebbet kellett volna rálocsolnia, az egész tállal megtarthatta magának. 
   Ennél jobb már nem is lehetne. Komolyan. 
   Vagy talán mégis. Úgy tervezte, hogy amint véget ér a videó, leteperi a férjét. Eve valahogy így képzelte el az élvezetek halmozását. 
   - Izgi - jegyezte meg, amikor a képernyőn összeütközött egy reklámléghajó és egy turistákkal teli légi villamos. - Nagyon izgi. 
   - Gondoltam, hogy tetszeni fog a történet. 
   - Ennek a filmnek nincs története - markolt bele Eve a kukoricába. - Éppen ezért tetszik. Nincs benne más, csak néhány párbeszéd és hatalmas robbanások. 
   - Meg meztelenre vetkőző szereplők. 
   - Aha, de az neked és a hozzád hasonlóknak szól - pillantott Roarke felé Eve, miközben a képernyőn a rémült gyalogosok hanyatt-homlok menekültek az égből záporzó roncsdarabok elől. 
   Roarke remekül nézett ki - nem élt ember a földön, aki ne osztotta volna ezt a véleményt. Ilyen arcot még az istenek is csak a legjobb napjukon alkotnak. Az erőteljes csontokon sima bőr feszült, a szájáról pedig mindig a költők jutottak az eszébe, egészen addig, amíg csókolni nem kezdte, mert akkor már a gondolkodásra is képtelen volt. Az izzó, kelta szempár pedig pontosan olyannak látta, mint amilyen volt. 
   Ha mindez még nem lett volna elég, a látványt sűrű, sötét haj koronázta. Ehhez jött még az ír akcentus és a pengeéles elme. Mindent összevetve pokolian nagyszerű összeállítás. 
   És mindez kizárólag az övé. 
   Eve elszánta magát, hogy az elkövetkező harminchat órában alaposan kiaknázza a férjében rejlő lehetőségeket. 
   A képernyőn kitört a csetepaté. Fegyverek dörögtek, utcakövek és gránátok repültek. A főhős - legalábbis abból ítélve, hogy eddig ő rúgta szét a legtöbb segget, csakis ő lehetett a főhős - egy sugárhajtású motoron tört utat magának a zűrzavarban. 
   Roarke megfeledkezett magáról, és belenyúlt a pattogatott kukoricás tálba, majd úgy rántotta vissza a kezét, mintha parázzsal lenne tele. 
   - Miért nem eszel inkább sós vajat? Úgy sokkal egyszerűbb lenne. 
   - Kukoricával jobban csúszik. Miért, mi a baj? Összekented a csinos kis kezed? 
   Roarke a felesége arcába törölte az ujját, és elmosolyodott. 
   - Most már tiszta. 
   - Hé! - nevetett fel Eve, és letette a kukoricás tálat. Tudta, nem kell féltenie a csemegét, mert azt Galahad, a kövér macska sem eszi meg. Majd egyik ujjával a férje bordái közé bökött, és egy átfordulással fölébe került. 
   Talán nem is kell megvárni az alkonyatot, hogy elkezdődjön az éjszaka. 
  - Ezért megfizetsz, haver. 
  - Nagyon? 
  - Az attól függ. Arra gondoltam, kezdhetnénk mondjuk… harapott bele Roarke étvágygerjesztő felső ajkába Eve, miközben érezte, hogy a férje keze végigsimít a testén. Majd felemelte a fejét, és hunyorogva méregetni kezdte. - Most a fenekemet markolászod, vagy még tisztábbra akarod törölni a kezed? 
   - Ami azt illeti, két legyet ütök egy csapásra. 
   - Javíthatatlan vagy. Még most is csak azon jár az eszed, hogy a lehető legkisebb befektetéssel a lehető legnagyobb hasznot érd el - csapott le ismét a férje szájára Eve, és egyre inkább belemerült a kellemes érzésbe. 
   Ebben a pillanatban jelezni kezdett a kommunikátora. 
   - A francba! - ült fel. - Nem is én vagyok az ügyeletes. 
   - Akkor miért hagytad a zsebedben? 
   - Megszokásból. Ostobaság. A fene egye meg - rángatta elő a készüléket, és a képernyőre pillantott. - Whitney keres - túrt sóhajtva a hajába. - Fel kell vennem. 
   - Videó leáll - adta ki Roarke az utasítást, miközben letörölt Eve arcáról egy vaj foltot. - Világítás bekapcs, hetven százalékos erősséggel. 
   - Kösz - nyomta be Eve a hívásfogadó gombot. - Itt Dallas. 
   - Azonnal induljon az East River Parkba, hadnagy, a Második és a D. sarkán már várják. Maga vezeti a nyomozást. 
   - Kapitány… 
   - Tisztában vagyok vele, hogy nincs szolgálatban, és nem is maga az ügyeletes - szakította félbe Whitney. - Ez egészen eddig a pillanatig így is volt. 
   Eve meg akarta kérdezni, hogy miért, de túlságosan fegyelmezett volt ahhoz, hogy akár egy hang is elhagyja a száját. 
   - Értettem, uram. Útközben értesítem Peabody nyomozót. 
   - A kapitányságon majd találkozunk - bontotta Whitney a vonalat. 
   - Ez meglehetősen szokatlan - jegyezte meg Roarke, és lekapcsolta a videót. - Mármint a kapitány nem szokott személyesen keresni és kirángatni egy esethez...

További könyvinformáció...