Részlet az 1. fejezetből:
Az élet olykor nagyon szép is lehet, gondolta Eve. Videofilmet nézett,
miközben kényelmesen elnyújtózott egy kétszemélyes nyugágyban. Méghozzá
akciófilmet, melyben gyakran püfölték egymást a szereplők, mindenféle
komolyabb „cselekmény” nélkül.
Az ilyen filmeket egyszerűen csak nézni
kell, és pont.
Nagy tál vajas pattogatott kukorica állt mellette, a
lábát pedig melegen tartotta a kövér macska. Kivett egy szabadnapot, és
előre boldog volt, hogy reggel addig alszik, ameddig csak akar.
Mi több,
Roarke-ot is maga mellett tudhatta a szomszéd heverőn. Ráadásul Eve
szemére vetette, hogy túlsózta a kukoricát, és a vajból is kevesebbet
kellett volna rálocsolnia, az egész tállal megtarthatta magának.
Ennél
jobb már nem is lehetne. Komolyan.
Vagy talán mégis. Úgy tervezte, hogy
amint véget ér a videó, leteperi a férjét. Eve valahogy így képzelte el
az élvezetek halmozását.
- Izgi - jegyezte meg, amikor a képernyőn
összeütközött egy reklámléghajó és egy turistákkal teli légi villamos. -
Nagyon izgi.
- Gondoltam, hogy tetszeni fog a történet.
- Ennek a
filmnek nincs története - markolt bele Eve a kukoricába. - Éppen ezért
tetszik. Nincs benne más, csak néhány párbeszéd és hatalmas robbanások.
-
Meg meztelenre vetkőző szereplők.
- Aha, de az neked és a hozzád
hasonlóknak szól - pillantott Roarke felé Eve, miközben a képernyőn a
rémült gyalogosok hanyatt-homlok menekültek az égből záporzó
roncsdarabok elől.
Roarke remekül nézett ki - nem élt ember a földön,
aki ne osztotta volna ezt a véleményt. Ilyen arcot még az istenek is
csak a legjobb napjukon alkotnak. Az erőteljes csontokon sima bőr
feszült, a szájáról pedig mindig a költők jutottak az eszébe,
egészen addig, amíg csókolni nem kezdte, mert akkor már a gondolkodásra
is képtelen volt. Az izzó, kelta szempár pedig pontosan olyannak látta,
mint amilyen volt.
Ha mindez még nem lett volna elég, a látványt sűrű,
sötét haj koronázta. Ehhez jött még az ír akcentus és a pengeéles elme.
Mindent összevetve pokolian nagyszerű összeállítás.
És mindez kizárólag
az övé.
Eve elszánta magát, hogy az elkövetkező harminchat órában
alaposan kiaknázza a férjében rejlő lehetőségeket.
A képernyőn kitört a
csetepaté. Fegyverek dörögtek, utcakövek és gránátok repültek. A főhős -
legalábbis abból ítélve, hogy eddig ő rúgta szét a legtöbb segget,
csakis ő lehetett a főhős - egy sugárhajtású motoron tört utat magának a
zűrzavarban.
Roarke megfeledkezett magáról, és belenyúlt a pattogatott
kukoricás tálba, majd úgy rántotta vissza a kezét, mintha parázzsal
lenne tele.
- Miért nem eszel inkább sós vajat? Úgy sokkal egyszerűbb
lenne.
- Kukoricával jobban csúszik. Miért, mi a baj? Összekented a
csinos kis kezed?
Roarke a felesége arcába törölte az ujját, és
elmosolyodott.
- Most már tiszta.
- Hé! - nevetett fel Eve, és letette a
kukoricás tálat. Tudta, nem kell féltenie a csemegét, mert azt Galahad,
a kövér macska sem eszi meg. Majd egyik ujjával a férje bordái közé
bökött, és egy átfordulással fölébe került.
Talán nem is kell megvárni
az alkonyatot, hogy elkezdődjön az éjszaka.
- Ezért megfizetsz, haver.
-
Nagyon?
- Az attól függ. Arra gondoltam, kezdhetnénk mondjuk… harapott
bele Roarke étvágygerjesztő felső ajkába Eve, miközben érezte, hogy a
férje keze végigsimít a testén. Majd felemelte a
fejét, és hunyorogva méregetni kezdte. - Most a fenekemet markolászod,
vagy még tisztábbra akarod törölni a kezed?
- Ami azt illeti, két legyet
ütök egy csapásra.
- Javíthatatlan vagy. Még most is csak azon jár az
eszed, hogy a lehető legkisebb befektetéssel a lehető legnagyobb hasznot
érd el - csapott le ismét a férje szájára Eve, és egyre inkább
belemerült a kellemes érzésbe.
Ebben a pillanatban jelezni kezdett a
kommunikátora.
- A francba! - ült fel. - Nem is én vagyok az ügyeletes.
-
Akkor miért hagytad a zsebedben?
- Megszokásból. Ostobaság. A fene egye
meg - rángatta elő a készüléket, és a képernyőre pillantott. - Whitney
keres - túrt sóhajtva a hajába. - Fel kell vennem.
- Videó leáll - adta
ki Roarke az utasítást, miközben letörölt Eve arcáról egy vaj foltot. -
Világítás bekapcs, hetven százalékos erősséggel.
- Kösz - nyomta be Eve a
hívásfogadó gombot. - Itt Dallas.
- Azonnal induljon az East River
Parkba, hadnagy, a Második és a D. sarkán már várják. Maga vezeti a
nyomozást.
- Kapitány…
- Tisztában vagyok vele, hogy nincs szolgálatban,
és nem is maga az ügyeletes - szakította félbe Whitney. - Ez egészen
eddig a pillanatig így is volt.
Eve meg akarta kérdezni, hogy miért, de
túlságosan fegyelmezett volt ahhoz, hogy akár egy hang is elhagyja a
száját.
- Értettem, uram. Útközben értesítem Peabody nyomozót.
- A
kapitányságon majd találkozunk - bontotta Whitney a vonalat.
- Ez
meglehetősen szokatlan - jegyezte meg Roarke, és lekapcsolta a videót. -
Mármint a kapitány nem szokott személyesen keresni és kirángatni egy
esethez...
További könyvinformáció...
25. rész és én még csak kettőnél tartok, szánalmas, de legalább tudom, hogy a sorozat, csak jobb és jobb lesz. :)
VálaszTörlésBizony! Egyre jobbak a könyvek.
Törlés