Halálos származás - részlet

Részlet a 19. fejezetből:

A kert tele volt gyerekekkel. Eve valósággal megrettent tőlük, különösen akkor, amikor látta egyiküket majomként lepottyanni egy fáról. Amint megpillantották a kocsiját, diadalmas kiáltások közepette futottak mellette, egészen a házig. 
- 'napot! - köszönt az egyik erős akcentussal. - New Yorkban vagyunk. 
- Oké - felelt Eve, és örült, hogy a gyerek legalább nem tette hozzá a város nevéhez az istenverte jelzőt. 
   - Itt még nem jártunk, de egyszer nyaraltunk Amerikában. Sean vagyok. Roarke kuzinunkhoz jöttünk látogatóba. Ez a nagy ház mind az övé. Anya szerint akkora, hogy saját irányítószáma is lehetne. Mutatom az utat. 
   - Tudom, merre kell menni. Dallas vagyok. Én is itt lakom. 
   A fiú félrehajtotta a fejét. Eve sohasem tudta megbecsülni a gyerekek korát, de úgy vélte, talán nyolcéves lehet. A haja olyan színű volt, mint a juharszirup, amivel a palacsintát szokta nyakon önteni, és hatalmas, zöld szemmel bámult rá. Az arca szinte teljesen eltűnt a szeplők alatt. 
    - Azt hittem, hogy a hölgyet, aki Roarke kuzinnal lakik, Eve-nek hívják. Csendőr, és fegyvere is van. 
   - Eve Dallas hadnagy - mutatkozott be Eve, miközben fellebbentette a kabátját, és megmutatta a pisztolyát. 
   - Nagyszerű! Megfog... 
   - Nem - húzta vissza Eve a kabátját, mielőtt az apró ujjak hozzáérhettek volna a fegyverhez. 
   - Jól van, na. Sok embert lelőttél már vele? 
   - Ez csak rám tartozik.
   A gyerek tartotta Eve-vei a lépést. 
   - Verekedtél? 
   - Nem. Vagyis nem egészen. 
   - Úgy nézel ki, mint akinek bepancsoltak egyet. Velünk jössz várost nézni? 
   Ez a gyerek nem tud mást, csak kérdezni? 
   - Nem tudom - talán kellene? - Talán nem. Még... el kell intéznem néhány dolgot. 
   - Korcsolyázni megyünk. Te korcsolyáztál már? 
   - Nem - pillantott le Eve, és legszigorúbb zsarutekintetével próbálta elbátortalanítani a ráakaszkodott gyereket. - Tavaly történt ott egy gyilkosság. 
   Rémület helyett azonban a gyerek arca elragadtatott izgalmat tükrözött. 
   - Egy gyilkosság? Kit öltek meg? Ki volt a gyilkos? A hulla befagyott a jégbe, és úgy kellett kivágni? Vér is volt? Fogadni merek, hogy az is jéggé fagyott. Vörös jéggé. 
   A gyerek kérdései megannyi bosszantó szúnyogként csapódtak Eve dobhártyájának. Szaporázni kezdte a lépteit, abban a reményben, hogy bemenekülhet előle a házba. 
   Amikor kinyitotta az ajtót, hangokat hallott. Rengeteg különböző hangot. 
   Egy apró, meghatározhatatlan nemű teremtés csúszkált az előtér padlóján. Olyan gyorsan mozgott, mint a villám, és egyenesen feléje tartott. 
   - Istenem. 
   - Ő Cassie, az unokatestvérem. Nagyon fürge. Jobb, ha becsukod az ajtót. 
   Eve nem csak, hogy becsukta, de nekivetette a hátát. A gőgicsélő kislány gyorsan sarokba szorította. 
   - Mit akar? 
   - Ó, csak köszönni. Vedd fel. Szereti a társaságot. Ugye, Cassie, kedvesem? 
     Cassie szélesen elvigyorodott, megcsillogtatva apró, fehér fogait. Majd Eve legnagyobb rémületére belekapaszkodott a kabátja szegélyébe, és dundi lábacskáira állt. Majd megszólalt: 
   - Da! 
   - Ez mit jelent? 
   - Többnyire mindent. 
   Egy langaléta férfi sietett ki a szalonból. Sűrű, barna haja kócosan meredt a szélrózsa minden irányába. Ő is vigyorgott. Eve arra gondolt, hogy ha más körülmények között futnak össze, talán még szimpatikusnak is találja. 
   - Megtaláltam...

További könyvinformáció...
Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

„Van egy holttestünk, amely úgy néz ki, mint az egyik nyomozó, egy ház tele hollywoodi hírességekkel, és egy médiagépezet, ami úgy fogja felfalni az egészet, mintha csokoládé lenne.”
#34 Halálos híresség

Megjelent:

Népszerű bejegyzés

Archívum