Halálos válás - részlet

Részlet a 20. fejezetből:

A várost elárasztották a színek, a hangok, az erő, és ezzel együtt a becstelenség és a nemtörődömség is. Eddig ezt még sohasem vette észre. Szerette New Yorkot, de ritkán vette szemügyre figyelmesebben.
Ha már a városban is a házassága tudat alatti metaforáját látja, akkor éppen itt az ideje, hogy bekapja a szójadog maradékát, és visszatérjen a munkájához.
Látta, hogy egy tizenkét éves forma fiú nekimegy egy öltönyös, aktatáskás férfinak, aki a sarkon próbált meg taxit fogni. Hallotta a gyors párbeszédet.
   - Figyelj jobban, kölyök. 
   - Elnézést, uram.
   És látta a villámgyors mozdulatot, ahogy az apró kéz kiemelt az öltönyzsebből egy tárcát. 
   Még mindig a szójadogon rágódva elindult feléjük, és éppen abban a pillanatban ért oda, mielőtt a srác eltűnt volna a tömegben. Elkapta a gallérját.
   - Várjon - kiáltott az öltönyös felé. 
   A férfi bosszankodva pillantott hátra.
   - Sietek.
   - Nehéz lesz kifizetni a taxit a tárcája nélkül - árulta el Eve. 
   A férfi ösztönösen a zsebéhez nyúlt, majd megpördült.
   - Mi a fene ez? Add vissza a pénzem, te kis csirkefogó! Hívom a zsarukat.
   - Nyugodjon meg, én is zsaru vagyok. El a kezekkel! - csattant fel Eve, amikor a férfi a gyerek után nyúlt.
   - Add vissza neki, nagyfiú.
   - Nem értem, miről beszél. Engedjen el. Vár a mamám.
   - Bárki is vár, most az egyszer nem viszel neki semmit. Add vissza az úr tárcáját, és mára elég. Jól csinálod - folytatta, miközben a gyerek szeplős arcát figyelte. - Nem csak, hogy teljesen ártalmatlannak látszol, de a kezed is gyors, és ügyes. Ha nem nézek véletlenül oda, megúszod.
   - Asszonyom, azt akarom, hogy tartóztassa le ezt a gyereket.
   - Nyugodjon meg... - nyúlt bele Eve a fiú zsebébe, és kivette a tárcát. Kinyitotta, és elolvasta a beleírt nevet. - Marcus - adta vissza a jogos tulajdonosának. - Látja, visszakapta. Nem történt semmi.
   - Börtönben a helye.
   Eve érezte, hogy a gyerek reszket. Roarke-ra gondolt, ahogy Dublin utcáin rohangál, miközben elcsen egy-egy tárcát, amit aztán hazavisz az apjának, aki az eredménytől függetlenül, szinte biztos, hogy elveri.
   - Rendben. Akkor irány egy őrszoba, ahol az elkövetkező néhány órát papírmunkával tölthetjük.
   - Nincs időm...
   - Akkor jobb lesz, ha leinti azt a taxit.
   - Nem csoda, ha a várost elözönlik a bűnözők, amikor a rendőrség ilyen lekezelően bánik a törvénytisztelő állampolgárokkal.
   - Aha, csakis ez lehet az oka - felelt Eve, miközben a férfi bemászott a taxijába, és becsapta az ajtót. - Gyere csak, aranyom - pördítette maga felé a gyereket, és megint megnézte a fiatal arcot. - Mi a neved? És, hogy ne kelljen hazugságon törni a fejed, elég lesz a keresztneved.
   - Billy.
   Eve tudta, hogy hazudik, de nem foglalkozott vele.
   - Oké, Billy, mint ahogy azt már mondtam, nagyon jó vagy. De nem a legjobb. Legközelebb majd olyasvalaki fog nyakon csípni, aki nem annyira érzelgős, mint én.
   - A francba - de Billy halványan elvigyorodott.
   - Jártál már javítóban?
   - Talán.
   - Ha igen, akkor tudod, milyen ócska hely. Vacak a kaja, és minden áldott nap tanulni kell, ami talán még ennél is rosszabb. Ha valami gondod van otthon, vagy bárhol, hívd fel ezt a számot - halászott ki a zsebéből egy kártyát.
   - Dufus? Az meg mi a fene?
   - Duchas. Egy menedékhely. Sokkal jobb, mint a javító - tette hozzá, amikor a srác elhúzta a száját. - Mondd nekik, hogy Dallas küldött.
   - Aha, jó.
   - Tedd a zsebedbe. Legalább addig ne dobd el, amíg látlak. Semmi értelme megsértened, amikor megmentettem a segged a cellától.
   - Ha nem kap el, most lenne egy pénztárcám.
   Okostojás, gondolta Eve. Nagyon odavolt az okostojásokért.
   - Most megfogtál. Na, tűnés! 
   A fiú nekilódult, majd amikor pár lépés távolságra ért, megpördült, és Eve-re vigyorgott.
   - Hé! Zsaru létére nem is olyan seggfej.
   Ez pedig, gondolta Eve, sokkal nagyobb köszönet, mint amit az öltönyös elnyökögött. Némileg jobban érezve magát, ő is leintett egy taxit.

További könyvinformáció...
Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

„Van egy holttestünk, amely úgy néz ki, mint az egyik nyomozó, egy ház tele hollywoodi hírességekkel, és egy médiagépezet, ami úgy fogja felfalni az egészet, mintha csokoládé lenne.”
#34 Halálos híresség

Megjelent:

Népszerű bejegyzés

Archívum