Friss hírek (6)

Ünnepeljük együtt a 100. bejegyzésemet egy jó és egy rossz hírrel. 
Nem tudom, ki melyiket szeretné előbb hallani... ezért adott a választási lehetőség ki melyikkel kezdi:

- JÓ hír: elérhető a Delusion in Death első fejezete (címre kattintva pdf-ben)

- ROSSZ hír: Eve és Roarke következő története csak 2013 vége felé (Hálaadás környékén) kerül kiadásra. A könyv címe: Thankless in Death lesz. 
Ami azt jelenti, hogy hozzánk legkorábban 2014 év elején érkezik :(

Mindazonáltal remélem értékelitek a fenti képet! :)))
El nem tudjátok képzelni mennyit kerestem, mire rábukkantam egy vicces fotóra, és mind ehető!

Tovább olvasom

Halhatatlan a halálban - részlet

Részlet a 8. fejezetből: 

Jobbra kanyarodott, eltöfögött az izzadó, dugóba szorult emberek feje felett, és már a Hetedik felett járt, amikor a műszerfalon a kontrollfények figyelmeztették, hogy túlterhelte a járművét. Öt háztömbnyi út megtétele utána gép rázkódni kezdett, de a dugó legrosszabb részét eddigre már maga mögött hagyta. Olyan döccenéssel rakta le a gépet, hogy összekoccantak a fogai, és gyorsan megindult a kapitányság nyugati bejárata felé.
   A megbízható Peabody már várta. Eve nem tudta,hogy tud a nő ilyen forróságban is ennyire nyugodtnak és hűvösnek kinézni, de nem is akarta tudni.
   - Egy kicsit hörög a járgánya, hadnagy - jegyezte meg Peabody, amikor beült Eve mellé.
   - Tényleg? Eddig észre sem vettem.
   - Maga túl szigorú magához, hadnagy - és amikor Eve válaszképp egyszerűen csak rávicsorgott és elindultak átvágni az Ötödiken, Peabody belenyúlt a táskájába, kivett egy aprócska ventilátort és az egyik ablakra csíptette. A hideg légáramlattól Eve csaknem összeborzongott.
   - Köszönöm.
   - Ennek a típusnak nem túl megbízható a hőszabályozója - felelt Peabody, és az arca továbbra is érzelemmentes maradt. - De lehet, hogy ezt eddig nem vette észre.
   - Ügyesen forgatja a szavakat, Peabody. Épp ezt szeretem magában. És most húzzunk Johannsenhez.
   - A labor még mindig problémázik annak a pornak az elemzésével, amit találtunk. Megakadtak. Ha azonosították is minden összetevőjét, nem árulják el. Egy kapcsolatom a fülembe súgta, hogy a tiltott szerek elsőbbséget élveznek, szóval lehet, hogy valamilyen politikai játszma folyik a háttérben. Az áldozat testében a második vizsgálat sem találta nyomát semmiféle illegális anyagnak.
   - Tehát nem élt velük - gondolkodott Eve. - Boomer magánál tartotta azt a nagy zsák szart, de még csak belese kóstolt. Mit szűr le ebből, Peabody?
   - A lakásának az állapotából és a portásdroid jelentéséből tudjuk, hogy lett volna ideje és lehetősége kipróbálni. A priusza közepes kilengésekről tanúskodik. Ezekből arra következtetek, hogy tudhatott vagy sejthetett valamit a porról, ami visszatartotta egy kóstolótól.
   - Én is így gondoltam. Mit kapott Castótól?
   - A sötétben tapogatózik. Együttműködő, nagyon is, információk és teóriák tekintetében.
   Eve hallott valamit a hangjában, ami arra késztette, hogy futólag rápillantson.
   - Felkereste magát, Peabody?
   Peabody egyenesen meredt előre csikófrizurája alól.
   - Nem viselkedett illetlenül.
   - Ne guríts, haver, nem ezt kérdeztem.
   Erre piros szín kúszott fel Peabody egyenruhájának a gallérja alól az arcára.
   - Természetes, személyes érdeklődést mutatott. 

   - Jézusom, ez nagyon zsarusan hangzott. És ez a természetes, személyes érdeklődés viszonzásra talált?
   - Megfontolandó lenne, ha nem táplálna több érdeklődést a közvetlen főnököm iránt - villantotta Eve felé Peabody a tekintetét. - Van valamije magának.
   - Hát jobb lesz, ha inkább megtartja magának - ennek ellenére egyáltalán nem esett neki rosszul. - Az én személyes érdeklődésem valahol máshol van. Egy fess gazember, vagy nincs igazam?
   -Állandóan az ajkamat akarom nyalogatni, amikor rám néz.
   - Hmmm - és Eve próbaképpen utánozta. - Akkor hajrá.
   - Jelenleg nem vagyok rá felkészülve, hogy belebonyolódjak egy romantikus kapcsolatba.
   - A pokolba, ki beszélt itt kapcsolatról? Csak vakon egymásba gabalyodnának egypárszor.
   - Jobb szeretem a gyengédséget, és ha partnernek tekintenek a szexuális viszonyaim során - jelentette ki mereven Peabody. - Hadnagy.
   - Aha. Van különbség - sóhajtott Eve. Csaknem fizikai fájdalmat érzett, hogy el kellett terelnie a gondolatait Mavisről, ennek ellenére megpróbált összpontosítani. - Csak ugrattam magát, Peabody. Tudom, milyen érzés, amikor az ember próbálná végezni a munkáját olyasvalakivel, akinek a jelenléte csípi a szemét. Sajnálom, ha kényelmetlenül érzi magát a társaságában, nekem viszont szükségem van a munkájára.
   - Ez nem gond - mosolygott felszabadultan Peabody. - És nem nagy áldozat, hogy a képét kell néznem - pillantott fel, miközben Eve az Ötödik egyik fehér tornya alatt kialakított parkolóhelyek felé suhant. - Ezeknek az épületeknek is Roarke a tulajdonosa?
   - A legtöbbnek - felelt Eve, miközben az elektronikus Portás megvizsgálta a járművet és továbbengedte. - Ez a központi irodája. És egyben a Redford Produkció New York-i főnöksége. Egyeztettem vele egy időpontot a Pandora-gyilkossággal kapcsolatban - siklott Eve a VIP fölé, amit Roarke a számára tartott fenn, és letette a kocsit. Maga nem ezen az ügyön dolgozik, ellenben hivatalosan az alárendeltem. Feeney belemélyedt az adatbányászatba, nekem pedig szükségem van egy másik szem- és fülpárra. Ellenvetés?
   - Nem jut semmi sem az eszembe, hadnagy...
  
További könyvinformáció...

Tovább olvasom

Karakterképek 2.0

Készítettem pár matricaszerű képet :)
Nincs kész mivel még hiányoznak karakterek, de kirakom őket egy aloldalra, ahonnan elérhetőek lesznek. 

Legalább három különbözőt szeretnék összehozni mindegyikből, de ha valakinek külön kívánsága van, az írja meg és én elkészítem.

további karakterek...

Tovább olvasom

A halál fényében - részlet

Részlet az 1. fejezetből:

Eve-et nem érte meglepetésként, hogy a média kiszagolta a gyilkosságot, és mielőtt megérkezett volna a csillogó épülethez, ahol Cicely Towers valaha lakott, a hiénák már el is özönlötték a helyszínt. Távirányítású kamerák és buzgó riporterek táboroztak az épület mellett. Nem riasztotta őket az sem, hogy hajnali háromra járt az idő, és úgy zuhogott, mintha dézsából öntenek. Eve látta szemükben a csillogást, ami a ragadozók sajátja.
A sztori, a préda és az olvasószám a jutalom. 

   Figyelmen kívül hagyta a feléje fordított kamerákat és a hozzá kiabált kérdéseket, pedig azok fullánkként döftek a gondolatai közé. Már hozzászokott, hogy kilépett a névtelenségből. A télen lezárt ügye reflektorfénybe emelte. Nemkülönben a Roarke-kal kialakult kapcsolata. Acélos pillantással mérte végig azt a riportert, aki elég tökös volt ahhoz, hogy elállja az útját. 

   Gyilkosság történt. De az erőszakos halál csak első pillantásra érdekes, a nyilvánosság hamar elveszíti iránta az érdeklődését. 

   Roarke viszont mindig címlapon szerepelt. 

   - Mit tud felmutatni, hadnagy? Van már gyanúsítottja? És indíték? Megerősíti azt a híresztelést, hogy Towers vizsgálóbírónőt lenyakazták? 

   Eve lassított a léptein, és pillantásával végigsöpört a csöpögő, vad tekintetű riporterseregen. Ő maga is bőrig ázott, kimerült, és felzaklatta az eset, mégis óvatosan viselkedett. Már megtanulta, hogy ha egy kis darabkát is kiad magából a médiának, azok kifacsarják, kicsavarják, és szárazra szívják. 

   - Jelen pillanatban hivatalosan nem mondhatok mást, mint azt, hogy folyik a nyomozás Cicely Towers vizsgálóbírónő halálának ügyében. 

   - Maga kapta a megbízást? 

   - Én vezetem a nyomozást - felelt kurtán, majd két egyenruhás rendőr között benyomakodott a kapun. 

   Az előcsarnokot virágokkal rakták tele: hosszú sorban álltak egymás mögött a színes szirmok, amitől rögtön az, az érzése támadt, hogy valamilyen egzotikus helyre érkezett mint az a sziget, ahol három őrületes napot töltött Roarke társaságában, miközben a sebesüléséből lábadozott, és kicsit összeszedte magát. 

   Nem vesztegette azzal az idejét, hogy mosolyogjon az emlékein, mint azt talán más körülmények között tette volna. Ehelyett megvillantotta jelvényét, és a terrakotta padlócsempéken kopogó léptekkel a legközelebbi lift felé vette az irányt. 

   Az épületen belül még több rendőr tartózkodott. Ketten a portáspult mögött éppen a számítógépes biztonsági rendszert vizsgálták, többen a bejáratot figyelték, mások pedig a felvonók aknáit őrizték. Nagyobb erőt képviseltek a szükségesnél, de ez érthető. Cicely Towers vizsgálóbírónő közéjük tartozott. 

   - Biztosították az áldozat lakását? - kérdezte Eve a hozzá legközelebb állótól. 

   - Igenis, asszonyom. Amióta nulla kettő tízkor vettük a hívását, senki sem lépett ki vagy be. 

   - Kérek egy másolatot a biztonsági diszkekről - lépett be Eve a liftbe. - Kezdetnek az elmúlt huszonnégy óráról... - pillantott le a rendőr mellén viselt névtáblára. - Biggs. Hét nulla nullától teljes részletességgel. 

   A hatvanegyedik emelet egyetlen részlete sem maradhat ki parancsolta, mielőtt a felvonó átlátszó ajtaja csendben bezárult mögötte. A hatvanegyediken süppedős szőnyeg és egy múzeum csendje fogadta. Keskeny folyosók vezettek mindenfelé, mint az utóbbi fél évszázad minden lakótömbjében. A falakat tökéletes fehér festés borította, melyet szabályosan ismétlődő távolságokban tükrökkel szakítottak meg, hogy legalább a tér hamis illúzióját megteremtsék. 

   De odabent erre már nem volt szükség. Minden szintre csak három lakást terveztek. Eve kikódolta a 61 lakás ajtaját rendőrségi mesterkódjával, és belépett. Az ajtó túloldalán szolid elegancia fogadta. 

   Rádöbbent, hogy Cicely Towers szerette kényeztetni magát. Mint ahogy szerette a kényelmes életet is. Eve előhúzta a helyszínelő csomagból a zsebkameráját, felcsíptette a dzsekijére, és végigpásztázta vele a nappalit. Felismerte két divatos, huszonegyedik századi festő képét, melyeket a halvány rózsaszín falra akasztottak a széles, alakú

társalgóasztal fölé. Magát az asztalt rózsaszín és zöld csíkok díszítették. Roarke áldásos hatása révén könnyedén azonosította a festményeket és a díszítés egyszerűsége mögött csendben megbúvó jólétet. 

   Mennyit kereshet egy vizsgálóbíró évente? Tette fel magának a kérdést, miközben a kamera szorgalmasan rögzítette a látottakat. 

   Mindent gondosan rendbe rakva talált, talán túl gondosan is, de Eve-nek eszébe jutott, hogy Cicely Towers mindig is aprólékos asszony hírében állt. Ez megnyilvánult mind az öltözködésében, mind a munkájában, és abban is, hogy rendben tartotta környezetét. 

   De mit kereshetett egy elegáns, okos, rendezett körülmények között élő nő egy olyan mocskos környéken, ráadásul egy undok éjszaka kellős közepén? ...

További könyvinformáció...

Tovább olvasom